Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
II. Fejezet
— 33 — részesült testületekhez az iránt, hogy eleget tettek-e kötelességüknek ? ha igen? mily úton-módon? Erre minden helyről kaptam választ, ámde nagyon meglepőt. Az egyik a köszönőiratot kiküldte közvetlenül, a másik az esperesnek, a harmadik az esp. gy. elnöknek, a negyedik a ker. gy. elnöknek, az ötödik az egyetemes elnöknek, a hatodik az egyetemes pénztárnoknak, a hetedik egyes, általa ismert befolyásos egyénnek, — az egyik azonnal, a másik májusban, a harmadik juliusban, a negyedik szeptemberben, az ötödik októberben, a hatodik novemberben, a hetedik . . . elfeledte . . . Lett azután nagy lótás-futás. Hová lett hát a köszönőirat? Nehogy a köszönőirat elmaradása, elkésése vagy eltévedése miatt súlyos vád emeltessék ellenünk, hogy eljárásunk . . . már épen illetlen . . . jövőben az elnökség fogja a köszönőiratokat összegyűjteni és az illetőknek elküldeni". A nagynevű téti Karsay Sándor, a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület utolsó szuperintendense, 1887-ben töltötte be áldásos lelkészi hivatalának ötvenedik esztendejét. Ezt a nagyjelentőségű évfordulót egyházkerülete 1887 aug. 24-én Győrőtt fényes ünneppé avatta fel, melyen a magyarhoni e. e. e. gyámintézet is küldöttségileg részt vett. Az ünnep jelentőségét első sorban Káldy Gyula, a dunántúli egyházkerület felejthetlen felügyelője fejtette ki. "Nagy hatást keltett beszédében a diszmagyarba öltözött daliás főúr a következőket mondotta : „Azok, kiL-egyháziJiö zélet ünk nek sz entelik^ munk ássá gukat, kell , hogy előre is lemondjanak a hiúságról ; mert az e téren kielégítést nem talál ; nincs itt egyéb jutalom, mint hitfeleink elismerése. De ez ép azért nagybecsű, mert ezt sem kincsért, sem pénzért nem osztogatják, azt csak a közbizalom adhatja meg. Főtisztelendőséged személye iránt érzett közbecsülés hozta ma önként össze a dunántúli egyházkerületet, hogy 50 éves lelkészi munkássága iránt elismerését kifejezze. Mi volt ez 50 év ? ! Nem egyéb, mint szakadatlan és hű teljesítése a valódi protestáns pap kötelességeinek, mert igaz hirdetője volt a megmásíthatlan evangéliumnak, lelkes, önfeláldozó harcosa egyházi közéletünknek s minden körülmények közt rendíthetlen hű fia a magyar hazának. 50 éve annak, hogy főtisztelendőséged az Úr oltára előtt az Úr szolgájává felavattatott s ez idő alatt példaadásával, a szónak hatalmával és a hitnek meggyőző erejével hintette el az erkölcsi nemesedés és igazi vallásosság magvait. Lelkészi felavatásával egyidejű közéletünkben buzgó részvéte s mint a hazai protestántizmus múltjának alapos ismerője, azon meggyőződésre jutott, hogy egyházunk bajainak, szorongattatásainak okát legnagyobbrészt szervezetlenségünkben s anyagi eszközeink szegénységében kell keresni. Ezen bajok megszüntetésének szentelte tetterejét. Nem volt oly irányú intézkedés, intézmény, hogy vagy mint kezdeményező, vagy mint szakértő közreműködő vezérszerepet ne viselt volna ; fokozódott pedig ez irányban tevékenysége, midőn a közbizalom a szuperintendensi székbe emelte, s hízelgés nélkül elmondhatom, miszerint főtisztelendőségednek köszönhetjük, hogy legutóbbi időben is megóvhattuk függetlenségünket s a dunántúli egyházkerület liognár Endre: Az ev. gyámintézet második huszonöt-éve. 3
