Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
II. Fejezet
— 32 — határozatnak tartjuk. Azért is örömünket nem titkolhatjuk el, hogy Önök arra a meggyőződésre jutottak, miszerint nekünk, hogy rendet hozhassunk be, amelyet mindkét fél szigorúan és következetesen megtart, kezet fogva kell eljárnunk. Ehhez mérten : 1. A határozatot ki fogjuk hirdetni és az elöljárókat arra fogjuk kötelezni, hogy csak olyan jelentéseket támogassanak és küldjenek fel hozzánk, amelyek hiteles adatok alapján valódi és nagyobb szükségről tanúskodnak. 2. Önök segélyezési tervezetébe felvételre csak olyan jelentéseket ajánlunk, amelyek Önök elé terjesztendő tervezetünkbe is bele illenek. 3. A jelentések elbírálásánál, amit a központi bizottság teljes ülésében végzünk, a legnagyobb tárgyilagosság fog vezetni bennünket, nem tekintünk sem nyelvre, sem hitvallásra, csupán a helyzet szükségét mérlegeljük. 4. A lehető legszélesebb körben az illetők tudomására hozzuk, hogy olyan folyamodványok, melyek a magyarhoni e. e. e. gyámintézet elkerülésével, avagy csakis az egyházmegyei gyámintézetek támogatásával kerülnek ki, Önök által figyelembe nem vétetnek, illetve egyszerűen visszaküldetnek. 5. A segélyre ajánlottak sorozatából magunk állítjuk össze a „Kivonatot" és azt a jelentésekkel együtt Önökhöz kiküldjük. 6. Miként eddig, úgy jövőre is a szeretetadományok kifizetését egyetemes pénztárnokunk által eszközöltetjük, az értesítések megküldését, a nyugták, köszönőiratok beszerzését pedig gyámintézeti elnökeink feladatává tesszük, úgy hogy senki addig pénzhez ne jusson, míg a nyugta és köszönőirat kéznél nincsen. 7. Végül az új rend szigorú és következetes betartására magunkat kötelezzük és azon leszünk, hogy szegényeink Önöknek terhére ne legyenek. Fogadják szívbeli köszönetünket szívesen látott fontos átiratukért és az új rend előkészítéséért ! Isten gazdag áldása nyugodjék ezen testvéri szeretet által köztünk létrejött újabb szövetségen és munkájukon a Jézus Krisztusban ! Többire a legmélyebb tisztelettel maradunk Budapesten, 1887 május 13-án, a magyarhoni e. e. e. gyámintézet központi bizottsága nevében Zelenka Pál m. k. egyházi elnök, báró Radvánszky Béla m. k. vil. elnök, Bognár Endre m. k. jegyző." A legfőbb ideje itt volt annak, hogy egy „modus vivendi"-ről intézkedés történjék, — hogy a barátságos jó viszony a két intézet : Gusztáv Adolfegylet és a magyarhoni e. e. e. gyámintézett között mielőtt létrejöjjön, illetve megszilárduljon ; lia nem egyébért, már csak azon okból is, mert nem levén ellenőrző közeg nem egy folyamodó ajri nálkozó a lka lommal visszaé lt, jkárhánya n hibás eljárásukkal rontották tekintél yünket a külföld előtt. — Teszem : a G. A.-egylet joggal megkövetelheti, hogy akiknek segélyt nyújt, azok az illem szabályai folytán is a nyert segélyért köszönetet mondjanak. És mégis mi történt? Az elnökség maga panaszolja 1: „Kérdést intéztem a segélyben 1 L. Gyámintézet, 111. 5. 1886.
