Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

II. Fejezet

— 27 — élet setétje borút vet csakhamar lelke fényére, reményei foszladoznak, tekint jobbra, próbál és . . . nincs segítség, nincs irgalom. Mellékkereset után lát. Ha más nem akad : kapa is, kasza is jó. És még ez is kevés. Gyötrő tudat nehezedik lelkére, — tengődés és vergődés következik . . . rémképek sokasága tolul össze : elhagyatottság, adósság, nyomor, koldusbot. Szive megdermed : mi lesz belőlem ? hogyha erőm megromlik. Mi lesz enyéimből ? hogyha életem elfogy. Az egyház reá teszi kialudt szemeimre kispénz gyanánt negyedévi fizetésemet s aztán . . . megkoplaltattalak, elkoptattalak, elteszlek, elfeledlek . . . S családom ? az eresz alá vonul ki, hajlék és kenyérnélküli árvaságra jut, mehet, ahova tud. De hisz nagy a világ ! ! ! Ily sors vár a hazai evang. egyházban a lelkes munkásokra. Ily jutalompénzzel bocsáttatnak ők el a túlvilágba, övéik pedig világgá! . . Ennek és hasonló égető bajoknak enyhítésére törekedett a magyarhoni e. e. e. gyámintézef, mikor Zelenka és Radvánszky a kormányrúd mellé állottak. És erre a következő útat-módot vélték a legcélravezetőbbnek : Körlevelet bocsátottak ki és abban hiteles adatok beküldésére szólították fel a gyülekezeteket, bevallási ivet mellékelvén. Nevezetesen mindenekelőtt tudni akarták : 1. Hány erőtlen evang. gyülekezet van Magyarországon s mennyi annak az évi szükséglete ? avagy egyszersmindenkorra mire, mekkora összegre volna szüksége ? — 2. Melyek azok a missziói pontok, melyek misszionáriust igényelnek ? — 3. Árva- és nyugdíjintézeteink száma, azoknak évi szükséglete mekkora ? — 4. Mily összegre volna szükségünk, ha a más vallású iskolákba járó evang. növendékeket rendszeres hitoktatásban akarjuk részesíteni ? — 5. Hány szegény lelkészünk és tanítónk van, kiket a megélhetés szempontjából okvetlen segélyeznünk kell ? És ez mekkora évi összeget emésztene fel ? — 6. Lelkészek és tanítók özvegyei, árvái hányan vannak ? mekkora segélyt igényelnek ? Érdekes a beérkezett adatok összeállítása. Melyszerint 124 anya- és 58 leányegyházközség kér egyizersmindénltörrar még pedig adósságtörlesztésre 223.876 forintot, folyamatban levő építkezésre 67.342 forintot, közeljövőben eszközlendő építkezésre 192.538 forintot. — Vagyis 124 anya- és 58 leányegyház szükséglete egyszersmindenkorra 483.756 forint. Az évi hiány elenyésztetésére szükségeltetnék évente 11.525 forint, 45 missiói pont ellátására 17.002 forint, 36 lelkész és 49 tanító segélyezésére 9234 forint, 32 lelkész és 23 tanító özvegyének segélyezésére 7936 forint, 8 szegény-, árva- és nyugdíjintézetre 1994 forint, 47 állomáson vallástanítónak 5525 forint. Az összes évi szükséglet tehát kitenne 53.216 forintot. — Miután nem a legnagyobb pontossággal és lelkiismerettel lettek az adatok összeállítva, ennek fejében az Elnökség az építkezésre kért összegből leütött 60.000 forintot, a többiből a gyülekezetekre hárított 21.2000 forintot, a Gusztáv Adolf-egylet részéről érkező segélyek terhére 10.000 forintot, a Baldácsyánumból nyert segélyekre 6664 forintot, az államsegélyből remélt 3000 forintot és így a magyarhoni e. e. e. gyámintézet által nyújtandó évi segély 43.936 forintot tett volna ki, mi