Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

XXIII. Fejezet

211 Áthozat: 30026 11 K Szarvasi . Sajógömöri Mezőberényí Lőcsei. Soproni 6245*59 „ 1687-71 „ 91-80 „ 12-04 „ 793 89 „ Összesen: 38857*14 K A két egylet együtt évente átlag 600—700 koronát szokott adni a gyámintézetnek szabadrendelkezésre. Az elemi iskolások, tehát a jelen virágai, egy szebb jövő reményei gyűjtöttek a gyámintézetre az utóbbi három esztendőn át összesen 4193 korona 58 fillért. És mert itt az érdem oroszlánrésze azoké a jeles tanítóké, kik első sorban nevelni akarnak, nevelni az egyháznak, nevelni a hazának, nevelni a társadalomnak józan, munkás, megelégedett, istenfélő, boldog tagokat,, fogadják tőlem e helyen meleg elismerésemet és baráti kézszorításomat. Vajha jövőre egy felekezeti tanítónk se felejtené, hogy az iskola az egyház veteményes kertje, s mint ilyenre gondolna, mikor az iskola falai közt a gyermekekkel foglalkozni készül. Annál jobban s mélyebben tudná beplántálni a gyermeki odaadó szivekbe azt a hitet, mely nekik az élet küzdelmeire a férfikorban erőt kölcsönöz, azt a reményt, mely akkor is Isten jóságos szeretetével vigasztal és bátorít, mikor a sors csapásai egyre mérgesebben sújtanak le ránk, — azt a szeretet, amely mindenekkel jót teszen, ételt ád az éhezőknek, megruházza a mezítelent, átok helyett áldást mond még a legmérgesebb ellenség fejére is, — amely minél többet ád másnak, annál gazdagabb lesz lelki örömökben, lelki kincsben és soha el nem fogy. Ezeken kivül dicséretes munkásságot fejtettek ki : Zelenka Pál püspök évente a gyámintézet utján két szegény lelkésztársnak 200 korona segélyt nyújtott; Gyurátz Ferencz püspök évente egy szegény egyháznak felsegélyezésére 120 koronát biztosított a gyámintézetnél; dr. Meskó László volt államtitkár 10 éven át egy-egy szegény ekklézsiának 200—200 korona segélyt adott; — a selmeczi ifjúsági, úgynevezett „Biblia-egyesület", hosszú idők óta évente a legbecsesebb könyvet, az életkönyvét, a bibliát nyújtotta ajándékba gyámintézetünknek kiosztás végett; a szentgotthárdi és fürstenfeldi munkásnők, úgyszinte a köhidai fogház sötét celláinak szerencsétlen lakói gyűjtéseikkel nem egy gyülekezetet szégyenítettek meg. Örömpoharamba, mit ez ünnep alkalmából magasan felemelek, vagyon egy ürömcsepp is. Az tudniillik, hogy mivel a segélyeket nagyon is elaprózzuk, a gyámintézet 50 éves jubileumán nem mutathatunk fel önérzetes büszkeséggel nagyobb alkotásokat, teszem egy-egy árvaházat, diakonisszaházat, leányiskolát, a szórványokban templomot és iskolát, melyek kizárólag a mi emberségünkből épültek volna fel. Ugy de ehhez megkívántatott volna mindenekelőtt, hogy gyámintézetünk az egész vonalon nagyobb, előre megfontolt tervszerű-