Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
XXII. Fejezet
XXII. FEJEZET. (Dr. Fricke a lialottaságyon. — Az utolsó nagy Ihász temetése. — Kiskörös. Kassa. — Konfirmándus-Otthon. — Külmissió.) • Az 1908-ik esztendő nagy csapást mért úgy a németországi Gusztáv Adolf-egyletre, mint a hazai evang. egyházra. Amaz 1908 márc. 30-án elvesztette dr. Fricke G. A. elhunytával egykori tudós elnökét, ki kora ifjúsága óta 85 éves koráig a G. A.-egylet, a nagy világszövetkezet felvirágoztatásán buzgólkodott ; emez 1908 dec. 6-án Ihász Lajossal elvesztette, mint hajdan a római nép Titussal, egyik büszkeségét, támaszát és gyönyörűségét. Az elhunyt egyetemi tanárt dr. Frickét Lipcsében, az egyetem aulájában ravatalozták fel s onnan temették nagy pompával. — Az utolsó nagy Ihász porait lörintei birtokáról, hol kiszenvedett, Hathalomra szállították s ott helyezték el a családi sírboltban „nagy sirás-rivás közt" örök nyugalomra. A gyászszertartást Lőrintén a dunántúli evang. egyházkerület ékesszavú püspöke és az ajkai lelkész végezte, Hathalmon a két egyházkerületi egyházi jegyző teljesítette. Az egyházkerület felejthetetlen felügyelőjének elhunyta felett mélységes mély bánatának 1909. évi márc. 17-én Pápán tartott rendkívüli gyűlésében adott megható kifejezést, gyászistenitisztelet keretében. Itt olvasták fel a megboldogultnak végrendeletét, melyben lörintei birtokát fenköltlelkü özvegyének, Jókai Etelka úrhölgynek elhunyta után a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerületre ruházta. — Ugyanakkor az egyházkerület elrendelte, hogy . a nagy halottnak életrajza megirattassék s „Emléklapok" címen kiadattassék. Özvegy Ihász Lajosné Őméltósága „drága Ura" emlékére a gyámintézeti Lapokra 1000 korona alapítványt tett. Ekkor rendelte el az egyházkerület Ihász utódjára a szavazást is, s az egyházközségek szavazattöbbséggel a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület felügyelőjévé Vcssey Sándort, Somogy Deák Ferencét válasz tották, ki felügyelői székét 1909 aug. 18-án Sopronban a következő nagyjelentőségű beszéddel foglalta el : „Méltóságos Püspök Úr ! Igen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés ! Mély meghatottságomban sikertelen keresnék megfelelő szavakat köszönetem kifejezésére azon kiváló megtiszteltetésért, hogy egyházkerületi felügyelővé megválasztani méltóztattak. Felidézve emlékemben ama kiváló férfiak szellemét, akik fényes tehetségeikkel előttem e helynek díszt adtak s kiknek emlékét elismeréssel őrzi kegyeletünk, — igazán védekeznem kell a kishitűség ellen, amidőn érdemeik fénye által körülsugárzott helyüket elfoglalni a mélyen tisztelt egyházkerület rendelkezése kötelességemmé
