Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

XXI. Fejezet

— 178 — Az ünnepelt főúr kíséretével előttevaló nap érkezett Győrbe, kit megérkezésekor a győri evang. gyülekezet azóta elhunyt nagyérdemű felügyelője, hegyeshalmi dr. Fischer Sándor nagy küldöttség élén melegen üdvözölt. Üdvözlőbeszédében rámutatott a gyámintézet magasztos céljaira, s hangsúlyozva emelte ki, hogy kétszeres nagy az ő örömük, mert a gyámintézet most tartandó győri gyűlésén az a kiváló nagy férfiú lesz elnöki hivatalába beiktatva, kinek ősei a győri gyülekezet fennmaradása érdekében hajdan sokat küzdöttek, még többet áldoztak. Szeptember 29-én a beiktatási ünnepély istenitisztelettel kezdődött. Az istenitisztelet után Gyurátz püspök nyomban megnyitotta a közgyűlést, kihirdette a választás eredményét, s küldöttséget menesztett az új elnökért. Pár perc múlva a küldöttség élén dr. Láng Lajos valóságos belső titkos tanácsos, volt kereskedelmi miniszter daliás alakja magyar diszben öltöztetve a templomban megérkezett. Minden szem feléje fordult. Az emberek tekintete rá szegeződött. Láng megállt a templom közepén, a számára emelt dobogón, közel az oltárhoz, kit elnöktársa Gyurátz püspök bensőségteljesen üdvözölt s felkérte őt, hogy elnöki székét foglalja el. A püspök üdvözlő beszédében így szólott: „Nagyméltóságú Elnök úr! Egyetemes gyám intézetünk a múlt évben a Mindenható végzéséből gyászöltve tartotta évi rendes közgyűlését. Akkor a hálás kegyelet koszorúját helyezte a minden halandók utján távozott vezér emlékére. Ez évben a gyámintézetre az üresedésbe jött elnöki szék betöltésének feladata várt. Az egyházkerületi gyámintézetek beadták szavazataikat, s az ezekben megnyilatkozott osztatlan bizalom Nagyméltóságodat választotta meg egyetemes gyámintézeti elnökül. Fogadja szívből jött üdvözletem nyilvánítását elnöki székének elfoglalásánál. — A gyámintézet zajtalanul munkálkodik, de hasonlóan a haladásában partjain bimbót, zöldelő bokrot, gyümölcsöző fát nevelő patakhoz, ahova elhat, mindenütt életet kelt, a hit, remény, szeretet virágait fakasztja az erkölcsi élet mezején. Nemes cél szolgálatában fáradozik. Az élő hitnek ébresztésével törekszik orvosolni a gyülekezeteken a vész hatalma, az elemi csapások által ejtett sebeket, útat egyenget templomok, iskolák építéséhez, gyámolító kart nyújt a jótékonycélú intézeteknek. Munkája nyomán emelkedik a vallásos érzelem, szilárdul a szegények, boldogok, vagyonos és ínséggel küzdő gyülekezetek között az összetartás tudata, a testvérszeretet szent köteléke. Gyámintézetünk iránt Nagyméltóságod mindig melegen érzett. Mint egyházkerületi gyámintézeti elnök lankadatlan buzgósággal munkált közre, hogy ezen áldott intézmény minél mélyebb gyökereket verjen egyházi társadalmunk pártoló részvétében. Egyházszeretete, lelkesedése volt az útmutató, amelyet követve, a közbizalom a még szélesebb körre kiható egyetemes gyámintézeti elnöki állásra hívta el. Midőn e napon tisztét átveszi, ezen hő óhajtás fakad keblünkből : az isteni gondviselés kisérje Nagyméltóságod vezéri munkásságát ! Az a kiváló talentum, mit az égtől nyert, a mély belátás, mely az akadályok közt is biztosan mutatja a célhoz vivő utat, a buzogás az evangéliomért, mely mások előtt is példakép világol, ott, hol a szent ügyért tenni, hatni kell : legyen egy új záloga gyám intézetünk tovább virágozásának.