Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
XIX. Fejezet
— 170 — munkaképtelenné vált, teljesen szegény lelkészek és tanítók s ezek özvegyei befogadására szolgáló menedékház, továbbá a diakonissza-intézet ügyének egyesült erővel oda fejlesztése, hogy ez minél több gyülekezetbe bocsáthasson vallásos érzülettől áthatott diakonisszákat, kik betegápolással, a leánynövendékek lelki életének gondozásával hathatósan ébreszthetik az evangéliomi hitbuzgóságot a hívek körében". Oly nagy volt ez elmondott beszéd hatása, hogy majd minden ember sirva fakadt s a lelkesedés szent tüze szállta meg a sziveket. — A jelen volt rákospalotaiak azonnal 200 koronát adtak a szóban levő menedékházra. Ezzel az első követ letették a tervbe vett humanitárius épülethez. A miskolczi gyűlés kiosztott 15.000 korona segélynél nagyobb összeget. A magyarországi protestánsok hálájuk jeléül 1906-ban május 20-án országszerte minden evang. ekklézsiában Bocskay-iinnepet rendeztek, a Bocskay István által kivívott s általa 1606 junius 23-án megkötött bécsi béke háromszázados emlékére. Az ünnepélyből a magyarhoni e. e. e. gyámintézet is bőven kivette a maga részét, Bocskay-alapítványra gyűjtést eszközölt. Bocskay az általa megkötött bécsi békében teljes vallásszabadságot biztosított az evangélikusoknak. A béke kivívása pedig aképen történt : Hogy a magyarok hazájukat Basta és Belgiojoso dúló hadaitól megszabadítsák, Bocskay alatt fegyvert fogtak. Amint Bocskay István 1604 okt. havában kibontotta az alkotmányos és lelkiismereti szabadság zászlaját, az egész elnyomott Magyarország és Erdély felszabadítóját üdvözölte benne. Bocskay nagy tehetségét ismerte egész Magyarország Erdéllyel együtt, sőt Prágában a Hradzsinban is jól ismerték. És Bocskay nagy tehetsége erejét bámulatosan tudta értékesíteni, mikor az alkotmánynak és a vallásszabadságnak megvédelmezésére került a sor. — Mialatt Bocskay a szabadság zászlaját Sólyomkőtől Pozsonyig diadalmasan meghordozta, Erdélyből is egymásután párologtak el Rudolf abszolút és rekatholizáló politikájának képviselői. Az erdélyi rendek, mihelyt a nyomasztó iga kissé megkönnyebbedett rajtuk és szabadon nyilatkozhattak, a marosszeredai gyűlésen Bocskayt 1605 febr. 21-én fejedelmükké választották. Rudolf és a katholikusok, kik már közel álltak a kivánt célhoz, Magyarország és Erdély Ieigázásához, mindent elkövettek, hogy a zsákmányt ne engedjék kisiklani kezeik közül. Bocskay legerélyesebben és a leghatározottabban a teljes vallásszabadságot és az erdélyi fejedelemség helyreállítását sürgette és a béke elengedhetlen feltételéül ezeket jelölte meg. Erdély függetlensége nem tetszett a császárnak, a vallásszabadság a pápának. De mind hiábavaló volt. Bocskay 1606 junius 23-án megkötötte a bécsi békét s ezzel az alkotmányos és vallásszabadságnak oly erős fundamentumot vetett, melynek felforgatására az abszolutizmus és jezsuitizmus egyesült ereje Magyarországon több mint egy félszázadon át hiába munkált, sőt akkor is inkább csak megbolygatta, mintsem lerombolhatta volna azt. A magyar állam fennmaradásának legbiztosabb támasztékát mindezideig épen azok az elvek képezték, melyeket Bocskay és munkatársai a bécsi békében érvényre juttattak.
