Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

XIX. Fejezet

— 171 — A magyarhoni e. e. e. gyámintézetet az 1906. esztendő január 2-ika mély gyászba borította. Ekkor halt el Dianiska Andor, a tiszánkerületi gyámintézet egyházi elnöke, munkás életének 66-ik esztendejében. Már 1878-ban úgy tűnik fel a beszterczebányai közgyűlésen, mint a gyámintézetnek egyik nagyrahivatott vezéregyénisége. Ö volt e gyűlésen az egyik ünnepi szónok, a másik dr. Criegern lipcsei lelkész, a némethoni Gusztáv Adolf-egylet tudós titkára. Dianiska a beszterczebányai gyűlésnek azon jelentést nyújtotta be, hogy a würtenbergi G. A. főegylet Arachban tartott gyűlése, melyen ő is tevékeny részt vett, előadása után nyomban ott a helyszínén szegényeink számára 3000 forintot gyűjtött. Ahogy nagytekintélyű és páratlan tevékenységű elődje, Sztehlo János az elnökségről lemondott, helyét Dianiska Andor foglalta el a tiszakerületi gyámintézetnél. Mint ilyennel, 1888 okt. 18-án Pécsett találkozunk először, amikor is előkelő bemutatkozásával, nagyszabású elnöki jelentésével azonnal megnyerte a gyámintézet vezetőférfiainak tetszését. Ott volt 1889 szept. 21-én Liptószentmiklóson a Bobrovniczkyak, Mikó Péterek szükebbkörü hazájában, a szép „csorbái tó", a messze kéklő sziklás „Kralova" lábainál, a bérces Kárpátok, Morva felé lenyúló és messze kitáguló hegyalján. Ott volt mint a megtestesült szerénység és alázatosság 1890 okt. 11-én Újvidéken a Belohorszkyak és Rohonyiak barátságos otthonában ; látta a nagy Hunyadira emlékeztető Zimonyt és a büszke Nándorfehérvárt. 1891-ben aug. 22-én, mikor a magyarhoni e. e. e. gyámintézet Lőcsén ütötte fel sátorfáját, ő volt az egyik szives házigazda. 1892-ben Nyíregyházán, Szabolcs székhelyén, hol a Meskók és Mayerszkyak kormányoznak, majd meg a szép Zalában, Kanizsán találkozunk vele. Ott volt 1894-ben Orosházán, a legnagyobb protestáns egyházközségben, 1895-ben Pozsonyban, 1896-ban Felkán, 1897-ben Budapesten, 1898-ban Sopronban, 1899-ben Szarvason, 1900-ban Balassagyarmaton. Hattyúdalát 1902 szept. 14-én Kőszegen zengte el. Attól kezdve a magyarhoni e. e. e. gyámintézet gyűlésein nem láttuk őt többé. Nemsokára azután elhunytával gyászruhával övedzte be családját és egyházát az ég Ura. 1891 aug. 22-én, mikor a magyarhoni e. e. e. gyámintézet az 1790/91. évi XXVI. törvénycikk meghozatalának 100 éves örömünnepét ülte, dr. Fricke, ki a hatalmas Gusztáv Adolf-egylet képviseletében szinte részt vett ez ünnepen, ez alkalommal mondotta e nagyjelentőségű igéket : „Örömmel jöttem Önök közé, hogy Önök 100 éves jubileumán részt vegyek. Tarthatnának Önök ma 300 éves jubileumot is, de abban sem én, sem dr. Pank nem vennénk részt, bár én is, ő is AC. (ágost. hitv.) és nem HC. (helvét hitv.) Mert 1591 volt az a szerencsétlen időszak, mikor a két protestáns egyház Magyarországon ketté szakadt". Vagyis hibáztatta azokat, kik e szakadásnak okozói valának. Azóta már többször többeken megkísérelték hogy újból összehozzák, egybeforrasszák a két protestáns hitfelekezetet. De fájdalom, mindidáig nem sikerült. Pedig eggyé forrva mily nagy tekintély volna a hazai protestáns egyház úgy a társadalmi közélet, mint a tői vény hozás terén. Emez „unió" ügyének akart jó szolgálatot tenni megdicsőült Eöry Sándor