Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
XIX. Fejezet
XIX. FEJEZET. (A miskolczi gyűlés. — Bocskay és a bécsi békekötés megünneplése. — Dianiska a ravatalon. Eőry Sándor alapítványa.) A magyarhoni e. e. e. gyámintézet vándorútján 1872-ben tért be legelőször Miskolczra. Meghívás folytán 1905-ben újra itt tartotta évi gyűlését a Luther-társaság kíséretében. 1872-ben nagyszerűen fogadták. Az egész város talpon vott. Fáklyásmenetet rendeztek, Lichtenstein József házától kiindulva. Nem kisebb volt a fogadtatás másodízben sem. Az érkező vendégeket a pályaudvaron előkelő nagy sokaság élén Radvány István kir. tanácsos, majdmeg Borsodvármegye lovagias alispánja, dr. Tarnay Gyula és Miskolcz város fiatal polgármestere dr. Szentpály István üdvözlő beszéddel fogadta. Beláthatlan volt a szebbnél-szebb fogatok száma, melyben a vendégek a város fellobogózott főutcáján az evang. templom udvarára hajtattak, hol a miskolczi evang. gyülekezet érzelmeit Dubovay Béla ékes szavakkal tolmácsolta. Nevezett esztendő szept. 12-én, este 5 órakor a Luther-társaság „Lutherünnepély"-t tartott, melyen az.áhítatra késztő szép imát Jánossy Lajos mondotta. Utána Zsilinszky Mihály okfejtő szép beszédben a reformáció okait s annak világraszóló eredményeit fejtette ki. Elmondotta: „Ha a lefolyt századokra vizsgáló szemmel visszatekintünk, kétségtelenül sok örvendetes, de sok fájdalmas tanúságot is meríthetünk belőlük. Utóbbiak közül talán legfájdalmasabb az a tapasztalás, hogy a Krisztus tanát hirdető papság a középkor sötét századaiban egészen elhomályosította a kereszténység tisztaságát. A Krisztusnak úgynevezett „földi helytartói" nagyon is földi örömöknek és földi hatalmasságnak hódoltak és azok, kiket a hierarchia szervezete és emberi dogmák skolás szerkezete összeforrasztott, a kereszténységet egészen kiforgatták eredeti egyszerűségéből és isteni jellegéből. Isten helyett bálványokat és csodatevő szenteket, hit helyett dogmákat, ész helyett tekintélyt, alázatosság helyett gőgöt, igazság helyett hamisságot, szabadság helyett lelki rabságot és testvéri szeretet helyett gyűlölséget terjesztettek mindazok ellen, kik ellenük felszólalni merészeltek. — Ebből a sülyedésből a reformáció emelte ki a kereszténységet. Luther hősies nagy bátorsággal lépett fel az elterjedt bűnök és visszaélések ellen. Ámbár jól ismerte az előtte fellépett korábbi reformátorok gyászos sorsát és történetét, mégis ezer veszély közt elleneszegült az akkori legnagyobb emberi tekintélynek s helyébe tette a porból kiemelt bibliát és magasra emelte fel az egész világ számára, bebizonyítván, hogy egyedül abban van az igazság,