Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

XIX. Fejezet

XIX. FEJEZET. (A miskolczi gyűlés. — Bocskay és a bécsi békekötés megünneplése. — Dianiska a ravatalon. Eőry Sándor alapítványa.) A magyarhoni e. e. e. gyámintézet vándorútján 1872-ben tért be leg­először Miskolczra. Meghívás folytán 1905-ben újra itt tartotta évi gyűlését a Luther-társaság kíséretében. 1872-ben nagyszerűen fogadták. Az egész város talpon vott. Fáklyásmenetet rendeztek, Lichtenstein József házától kiindulva. Nem kisebb volt a fogadtatás másodízben sem. Az érkező vendégeket a pályaudvaron előkelő nagy sokaság élén Radvány István kir. tanácsos, majd­meg Borsodvármegye lovagias alispánja, dr. Tarnay Gyula és Miskolcz város fiatal polgármestere dr. Szentpály István üdvözlő beszéddel fogadta. Beláthat­lan volt a szebbnél-szebb fogatok száma, melyben a vendégek a város fel­lobogózott főutcáján az evang. templom udvarára hajtattak, hol a miskolczi evang. gyülekezet érzelmeit Dubovay Béla ékes szavakkal tolmácsolta. Nevezett esztendő szept. 12-én, este 5 órakor a Luther-társaság „Luther­ünnepély"-t tartott, melyen az.áhítatra késztő szép imát Jánossy Lajos mon­dotta. Utána Zsilinszky Mihály okfejtő szép beszédben a reformáció okait s annak világraszóló eredményeit fejtette ki. Elmondotta: „Ha a lefolyt száza­dokra vizsgáló szemmel visszatekintünk, kétségtelenül sok örvendetes, de sok fájdalmas tanúságot is meríthetünk belőlük. Utóbbiak közül talán legfájdalma­sabb az a tapasztalás, hogy a Krisztus tanát hirdető papság a középkor sötét századaiban egészen elhomályosította a kereszténység tisztaságát. A Krisztus­nak úgynevezett „földi helytartói" nagyon is földi örömöknek és földi hatal­masságnak hódoltak és azok, kiket a hierarchia szervezete és emberi dogmák skolás szerkezete összeforrasztott, a kereszténységet egészen kiforgatták ere­deti egyszerűségéből és isteni jellegéből. Isten helyett bálványokat és csoda­tevő szenteket, hit helyett dogmákat, ész helyett tekintélyt, alázatosság helyett gőgöt, igazság helyett hamisságot, szabadság helyett lelki rabságot és testvéri szeretet helyett gyűlölséget terjesztettek mindazok ellen, kik ellenük felszólalni merészeltek. — Ebből a sülyedésből a reformáció emelte ki a kereszténységet. Luther hősies nagy bátorsággal lépett fel az elterjedt bűnök és visszaélések ellen. Ámbár jól ismerte az előtte fellépett korábbi reformátorok gyászos sor­sát és történetét, mégis ezer veszély közt elleneszegült az akkori legnagyobb emberi tekintélynek s helyébe tette a porból kiemelt bibliát és magasra emelte fel az egész világ számára, bebizonyítván, hogy egyedül abban van az igazság,

Next

/
Thumbnails
Contents