Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

XVIII. Fejezet

— 167 — 94.000 koronát hoztak össze s azon megvették a „Morning Stár" nevü (hajnalcsillag) gőzhajót s 1904 junius 4-én vizrebocsátották a pogánymissió szolgálatában. Végre szavam van még az egyházi elöljárókhoz, a presbiterekhez : szaporítsák az adakozók számát! — Boldogult Székáts azt mondotta: „mindkét kezünkkel kell adakozni. Balkézzel a folyó évi szükségletre, a jobbal a tőkére". Kövessük a tanácsát. Ideje, hogy gyámintézetünk érdekében úgy az egyesek, mint a testületek megtegyék a maguk kötelességét. Nagyobb egyházainkban szervezzünk női gyámintézeteket. Meg lehetünk győződve, hogy minden evang. nő, ki vallását és egyházát igazán szereti, tagja lesz ez intézetnek. Hiszen ismerjük alapjában a női szivet. Hitéért, egyházáért mindent oda áldoz, ha kell, még életét is, előbb mintsem a férfi ..." A bányai egyházkerületben 1904-ben illenczfalvi Sárkány Sámuel lemondásával a püspöki szék megüresedett. Utódjául a gyülekezetek szótöbbséggel Bachát Dániel budapesti lelkész-esperest választották. Beiktatása 1905 okt. 4-én ment végbe Budapesten. Résztvettek benne : az egész bányai egyházkerület, az ünnepelt férfiú püspöktársai, báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő, a ref. konvent nagy küldöttséggel, köztük báró Bánffy Dezső, Hegedűs Sándor, Darányi Ignác főgondnokok, Antal Gábor és Baksay Sándor püspökök. A beiktató beszédet Sárkány Sámuel mondotta. Édes méz módjára folyt a szép beszéd „Sámuel főpap" beszédes ajakáról. Szelid lelkületével Bachát sokban hasonlított Melanchton Fülöphöz. Kár, hogy rövid ideig ülhetett a a püspöki széken, melyben a hires Pilarik Istvánt választotta magának példaképül, kit Nádasdy Ferenc, nagynevű ősök méltatlan utóda otthonából kiűzött és könyveit megégettette. Utóbbi alkalommal történt az a csudálatos csuda, hogy a lobogó lángok közül az égő bibliából kikapott a szél egy levelet s oda sodorta közvetlen a féktelen magyar lábai elé, mit Nádasdy hirtelen felkapott, és mikor olvasni kezdte volna a félig megszenesedett papírlapot, megtántorodott és arca halotthalvány lett, mint egykor ama dőzsölő királyé, mert ezek állottak a levélen : „Megszárad a fű, a virág elhull, de a mi Istenünk beszéde megmarad mindörökké" (Ézsaiás 40 8).