Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
XVIII. Fejezet
— 164 — keletkeztek körüle, telve lelkesedéssel, mint az apostolok az első pünkösd ünnepén. Parányi ok e földgolyó népeinek lelki életét átalakító okozat. Máskor ismét világot megreszkető hatalom, mely interdiktumával népeket sújt le, császárokat borít lábai elé s átka villámaival még a földöntúli üdvösséget is megsemmisíti, nem képes kiemelni egy lúdtollat egy szerény ágostoni barát kezéből. Ha az a toll kirepül az ujjak közül, ha az ajkak lelki szabadságot hirdető szavát elfojtja a máglyafüst, a haladó korszellem akkor bizonyára szétzúzta volna már ezen bilincseket, mely bennünket a hagyományokhoz és egyéni tekintélyhez csatolt, de az is bizonyos, hogy az küzdelmek nélkül nem folyt volna le. Az már végzet, hogy szenvedéssel jár minden nemes eszme megszületése, háborúsággal annak fejlődése és terjesztése. Negyedfélszázados viharos múlt van mögöttünk, s reméltük, hogy a bécsi és linci békekötések után teljes vallásszabadságot, — az 1848-ik 20. t. c. meghozatala után teljes vallási egyenlőséget fogunk élvezni. Hiú remények voltak. A két prot. egyház kiküldött bizottságának folyó évi január 27-én kelt elaboratuma napjainkig terjedő sérelmeket sorol fel, úgy a vallás, mint az adminisztráció minden terén. A békekötéseket meg kell tartani, a törvényeknek érvényt kell szerezni. Nem kegyelem tehát, amit kérünk, hanem jog. A kegyelem gyakorlása önkényes, annak minősítése, fokozata, ideje a másik féltől meg nem határozható. A jogot azonnal életbe kell léptetni, azt elodázni bün, magunk s utódaink ellen. Harcolnunk kell érte minden törvényes módon. „Vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok a veszedelmes időben és mindeneket elvégezvén, megállhassatok." (Efez. 6 1; f), — biztat bennünket az efezusi levél. És ha végig tekintjük a lefolyt századok eseményeit, látnunk kell, hogy apáink kiküzdötték az említett békekötéseket és törvényeket, s innét van, hogy prot. egyházunkra alkalmazhatók leginkább Disraelinek Anglia viszonyaira mondott szavai : „A múlt hatalmunknak egyik eleme". De jelenkori küzdelmeink közepette is támadt egy új fegyvere, paizsa ág. hitv. evang. egyházunknak. Valamint a pálma a teher alatt jobban nő, úgy fejlődött egyházunk is, s az elnyomatás alatt hajtott egy új ágat: ez a gyámintézet . . ." 1 — A magyarországi ágost. hitv. evang. egyetemes egyház 1904. évi november hó 12-én félbeszakított gyűlését december 7. és 8-án fejezte be. Ez alkalmat az egyetemes egyház nagynevű felügyelője báró Prónay Dezső arra használta fel, hogy az egyetemes gyűlés számos tagját meghívta magához estélyre a Prónayak ismeretes, egyháztörténeti fontosságú bálvány-utcai palotájába. Ott voltak : Baltik, Zelenka, Gyurátz püspökök, Láng Lajos v. b. t. t., Laszkáry Gyula egyházkerületi felügyelő, Lányi Bertalan, Zs igmon dy Jenő, Fabinyi Gyula, Szte hló Kornél, Győry István, Lehotzky Antal, Wagner Géza, Meskó László, Wladár Miksa, Poszvék Sándor, Bachát Dániel, Horváth Sándor, Händl Vilmos, Raab Károly, Terray Gyula, Glauf Pál, Maternyi Lajos, Petrovics Samu, Veres 1 L. „Oyámintézet" XXII. évfolyam 1-sö szám.
