Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
XVIII. Fejezet
— 163 — Lehetetlen, hogy ez alkalommal bővebben meg ne emlékezzünk arról a jólelkű özvegyről, ki a fentebbiek szerint 40.000 koronát adományozott még életében a magyarhoni e. e. e. gyámintézetnek: Gráf Amália 1830 december 22-én Poprádon született egyszerű, de becsületes polgári szülőktől. Atyja Gráf Márton szűcsmester, anyja Krompecher Zsuzsánna. A kegyes és istenfélő szülők leányukat mindenkor az Úrhoz vezető intésben és oktatásban nevelték. így lett nála, érzelmi világában az alaphang: a mély vallásosság, hasonlóan ahhoz a Máriához, ki Jézus lábainál ülve hallgatta annak beszédeit. A derék hajadon 20 éves korában 1850 julius 10-én ment férjhez, Kacziány Gusztávhoz, a kladzányi evang. gyülekezet nagyérdemű lelkészéhez. A kladzányi paplakban az űj házaspárt : az egyszerűség és a kevéssel való megelégedés ékesítették. Kacziányt nem sok idő múlva Kladzányból Svábóczra vitték lelkésznek, utóbb Bártfára került és ott maradt éltefogytáig az Ur szőlőjében. Gráf Amália férje halála után, mikor már egyetlen fiát is eltemette, végkép visszavonult a világ zajától, s Poprádon abban találta egyedüli örömét, hogy „nem távozott el a templomból, éjjel és nappal szolgál vala az Urnák böjtölésekkel és imádkozásokkal" (Luk. 2 3 7). Utolsó éveit Kassán töltötte. Itt halt meg boldog halállal 1906 május 6-án. Áldott legyen emléke! — Nevét a magyarhoni e. e. e. gyámintézet örökre meg fogja őrizni, s évrőlévre évkönyveiben megemlegeti. Az egyházkerületi gyámintézetek gyűléseiket évente, legalább eddig, az egyházkerületi közgyűlésekkel összekötve szokták tartani. így történt 1904 julius 21-én is Pápán, mely alkalommal dr. Berzsenyi Jenő, a dunántúli egyházkerületi gyámintézet világi elnöke feljegyzésre méltó beszédet mondott : „Egy közös érzés, a jótékonyság nemtőjének vezetése alatt hozott ismét össze bennünket, hogy számot adjunk a letűnt év eseményeiről, s hogy közgyűlésünk buzdító szózatával felrázzuk azokat, kik eddig megdermedve érzéketleneknek látszottak protestáns egyházunk bajai iránt. Ha ez csak kis mértékben sikerül is, sokszor kis dolgokból nagy eredmények létesülhetnek. A mult év egyik kimagasló eseménye, a bibliaterjesztő társaság megalakulásának 100-dik évfordulójának megünneplése mutatja épen, hogy néha jelentéktelennek látszó ügyek világot mozgató erőnek lesznek forrásává. Megjelenik egy egyszerű walesi parasztlány, kinek nevét talán mindegyikünk csak most, 100 év múlva hallotta először említeni: Jones Mária egy prot. pap előtt s összetakarított filléreiért kér egy bibliát. Ki gondolta volna, hogy egy naiv, igénytelen leányka szivének szentkönyvünk iránti vágyódása legyen a most már világot átölelő „Britisch and foreign bible society" megalapítója. Mert ezen eseményre villant meg a hitbuzgó lelkésznek : Charles Tamásnak agyában azon gondolat, hogy necsak egynek, de mindenkinek, ki az igazságot szomjúhozza, az örökéletnek ezen forrása könnyen hozzáférhető legyen. Tengereken túl, elzárt országokba, hova csak madár juthatott, útat tört már magának a könyvek könyve, s mint az újonnan felfedezett „rádium", ahová csak jutott, melegített és világított anélkül, hogy erejéből vesztene. Hivők 11*
