Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

XVIII. Fejezet

— 160 — vallásban leendő neveltetéséről már előre lemondanak, utolsó jele annak, hogy tulajdonképen ők is az evang. valláshoz tartoznának. — Ami pedig a hitélet azon oldalát illeti, mely gyámintézetünknek is egyik jeligéjévé vált, hogy mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen a mi hitünknek cselédivel, ide vonatkozólag nagyon is elkél az apostolnak egy másik intése : „A jótéteményekben meg ne resteljünk!" Nem az a mi legnagyobb szegénységünk, hogy gyülekezeteink szegények, hanem, hogy a jókedvű adakozók száma kicsiny. Pál apostol „gyámintézeti" utasításaiban (I. Kor. 16«) azt mondja: „A hétnek minden első napján niindenitek tegye el magánál, amit az Istennek ajándékából el akar tenni, hogy ne legyen akkor annak kiszedése, mikor én oda megyek". Pál apostol tehát a „heti" gyűjtést rendelte el, mi pedig csak az „évi" gyűjtést vesszük igénybe. És mégis találkoznak egyes gyülekezetek, melyekben az évi egyszeri gyűjtés is elhanyagoltatik. A mi nagy gyülekezeteink jórésze gyámintézetileg még nincsen szervezve. És így megtörténik nem egy helyen, kis és nagy gyülekezetben egyiránt, hogy az évi gyámintézeti munka abból áll, hogy a gyülekezeti gondnok kinyitja a gyülekezet ládáját s abból ád alamizsnát a gyámintézetre körülbelül annyit, mint amennyit egy kéregető apácának avagy pedig valamely sorsjegy vállalkozónak. — Mindez hátráltatja gyáinintézettink fejlődését. De hátráltatja az is, hogy nem tudunk felmutatni gyámintézeti alkotásokat, mert a segélyeket nagyon is elforgácsoljuk . . ." A szabadkai gyűlést emlékezetessé tette az a körülmény is, hogy a szabadkai nőegylet titkára, Czéner Andorné Őnagysága szép beszéd kíséretében egy magyar diszbibliát és egy keresztelő kannát nyújtott át ajándékba a magyarhoni e. e. e. gyámintézetnek. A szabadkai gyámintézeti gyűlés után Torzsára rándult le az ünneplő közönség Luther-társasági gyűlésre, hol Famler volt a bőkezű háziúr aranyos feleségével, a torzsai derék papnéval. Dr. Baltik Frigyes Szabadkán végkép lemondott a magyarhoni e. e. e. gyámintézetnél viselt elnöki hivataláról, s helyét Gyurátz Ferenc dunántúli püspökkel töltötték be. Gyurátz püspök, mint a magyarhoni e. e. e. gyámintézet új egyházi elnöke, hivatalát Révkomáromban 1904 szept. 28-án foglalta el. Egész Komárom velünk ünnepelt. Már előző nap este a város lobogódiszt öltött s vendégeit szokott magyar barátsággal, szivélyességgel fogadta. Az üdvözlő beszédet báró Solymossy Ödön és Doniján János, Komárom város nagyérdemű és ékesen szóló polgármestere mondotta. A komáromi hölgyek a vendégek számára mindjárt a megérkezés után a paplakon fényes lakomát rendeztek. — Este Luther-ünnepély, másnap közgyűlés. A közgyűlés fénypontját képezte Gyurátz beiktatása, mit dr. Baltik végzett. Ott volt Zelenka püspök is, a magyarhoni e. e. e. gyámintézet diszelnöke. Gyurátz eszmékben gazdag, fényes beszéddel foglalta el elnöki székét, mit a közgyűlés állva hallgatott meg. „Mélyen tisztelt Egyetemes Gyámintézeti Közgyűlés! Szeretett testvérek! Tiszteletteljesen fogadom az egyetemes gyámintézeti e. elnököt választó testületek bizalmának nyilatkozatát. Másrészről azonban nem titkolhatom el aggó-