Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
XVII. Fejezet
— 152 vagy elpusztul, vagy üdülnie kell. A római legenda szerint Nero üldözései közepette Péterben megingott a hit és távozni akart Rómából. Mikor ment az úton, a félhomályból egy hang hallatszott: „Quo vadis?" Erre megrettent és visszatért Rómába feladatának teljesítésére. Nekünk feladatunk, hogy úgy készítsük magunkat és hitsorsosainkat elő, legyenek azok gazdagok vagy szegények, öregek vagy fiatalok, hogy el ne tévelyedjenek, vagy ha eltévelyedtek, legalább meghallják a szót : „Quo vadis ?" Nekünk feladatunk azt az erkölcsi érzéket, azt a tiszta hitet, azt a hitbuzgóságot, azt a felvilágosodott felfogást, mely a protestántizmust mindig jellemezte, és annak nagy sarkkövét képezte, elszórni mindenütt, mint porszemet, a hazában nyomtatványban és élőszóval, hogy mint a porszem a levegőbe, vegye be magát és mindenki beszívja, és oly természetesnek találja, mint magát a lélegzést". Miskolczról szeptember 21-én indult vonatunk Sátoraljaújhely felé, Zsolczán, Szerencsen, Mádon, Bodrogkereszturon, Liszkatolcsván keresztül. Még aznap vendégül fogadott bennünket gróf Hadik Béla, Zemplénvármegye főispánja. Déli 12 órakor ért a vonat Sárospatakra, honnan útunk Sátoraljaújhelyig 12 percet vett igénybe. Minél közelebb jutottunk Sátoraljaújhelyhez, annál inkább felelevenedtek lelkünkben a nagy idők, nagy emberek emlékei, kikről a közelben levő Borsi, Monok, Széphalom elég világosan beszélnek. Sátoraljaújhely fényes fogadtatásban részesítette a gyámintézetet. Matolay Etele, a „kuruc" alispán lelkes beszédet mondott. Sátoraljaújhelyen hangzottéi hattyúdalként báró Radvánszky Béla ajkáról az a figyelmeztetés: „Résen kell lennük, nehogy a csendes vizekben való halászgatás által újból megfogyjunk. Erőt kell gyüjtenünk, ápolnunk kell a gyámintézet érdekeit és a hajlandóságot a gyámintézet iránt, akkor nincs mitől félnünk!!!" A miskolczi Prot. Irodalmi közgyűlést, melyet Radvánszky Béla „korszakalkotó gyűlésnek" mondott, Sátoraljaújhelyen a „szeretet ünnepe" váltotta fel. Ezt követte a Luther-Társaság jól sikerült „estélye" Nyíregyházán, melyen Popini Albertné úrhölgy solo gyönyörűen énekelt. Patkóteszéri Zámory Kálmán és neje alsókáldi Káldy Ida, egyenes leszármazó örökösük nem maradván, 1901-ben a budapesti prot. árvaházra, mely 1909-ben ünnepelte fennállásának 50 éves jubileumát, 100.000 koronát hagyományoztak, s ezzel az árva-egylet alapítóinak sorába léptek. Előttük az alapítók közül csak kettő van, kik náluknál többet adtak : dr. Wágner János, ki e célra 309.206 kor. 38 fillért hagyott és Blahunka Ferenc, ki 160.000 koronát adott. A XIX-ik század vége felé Ausztriában, különösen Cseh- és Morvaországban feltűnő mozgalom indult meg, azzal a jelszóval : „Rómától el! (Los von Rom), mely csakhamar látható nyomokat hagyott maga után. Rövid idő alatt 21 evang. gyülekezet keletkezett és ugyanannyi evang. templom épült, köztük Miirzuschlag Stájerországban ; Triibau a morva magaslatokon, hol már 1526-ban a reformáció nyomaira akadunk és 1550-ben a kath. istenitiszteletet evang. váltja fel. Satbogius János szuperintendens, kit Wittenbergából küldtek,