Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

XVII. Fejezet

XVII. FEJEZET. (Miskolcz. — Sátoraljaújhely. — Nyíregyháza. — Zámory Kálmán. — Rómától el. — Baltik püspök Kölnben. — Pantheon. — Kőszeg.) Mintha csak szövetséget kötöttek volna egymás közt a magyarhoni e. e. e. gyámintézet, a Prot. Irodalmi és Luther-Társaság a végből, hogy újból meghódítják az evangyéliomnak az egész országot, 1901 szeptember két utolsó hetében hódító hadjáratra keltek, és sátort ütöttek első sorban Miskolczon. Onnan Sátoraljaújhelyre, majd meg Nyíregyházára mentek át. Ott voltak mind a két hazai prot. egyház nagyjai : miniszterek, államtitkárok, államférfiak, zászlós urak, püspökök, felügyelők, főgondnokok, országgyűlési képviselők, főrendek. Köztük: Hegedűs Sándor, Tisza Kálmán, br. Radvánszky Béla, br. Vay Béla, br. Prónay Dezső, gróf Vay Tihamér, br. Podmaniczky Géza, Zsilinszky Mihály, Gyurátz Ferenc, dr. Baltik Frigyes, Zelenka Pál, Sárkány Sámuel, Kun Bertalan, Kiss Áron, Antal Gábor, Bartók György püspökök, Laszkáry Gyula, Ihász Lajos egyházkerületi felügyelők, Lévay József, Bernát Elemér, Miklós Ödön, Szilassy Aladár, Ragályi Béla, Radvány István. Miskolczon a Prot. Irodalmi Társaság elnökei : Gyurátz Ferenc püspök és Hegedűs Sándor miniszter vitték a főszerepet. Gyurátz zúgó tapsvihar közt gyönyörű szavakkal zengett dicséneket vallásról, tudományról, testvériségről és nőnevelésről. Hegedűs az evangélikus templomban magával ragadta hallgatóit, különösen, mikor arról beszélt: „Tisztelt gyülekezet! ne essünk kétségbe a felől, hogy korunk nehéz megélhetési viszonyai, erős erkölcsi válságai, borzasztó megpróbáltatásai között, a nagy terhek között, melyekkel az élet jár, a nagy csábítások között, amelyeknek ki vagyunk téve, az értelmiség és nép egyaránt: sokkal inkább van a hitre szükség, mint valaha. Vajha a vasárnapi templomharang hangja mindenkiben, szegényben, gazdagban, műveltben, műveletlenben ugyanazt az érzést keltené fel, és egyformán vezetné Istenhez ! Az élőszó most már nem elég. Majd mindenkinek apostolnak kell lennie. Ha látja bárki az oldala mellett hitsorsosa kétségbeesését, zavarát, erkölcsi eltompulását, és az Istentől való eltérését és a Krisztusról való megfeledkezését ; — akkor bünt követ el, ha nem karolja fel mindjárt ő maga, ha nincs mindjárt segítségére annak az embernek, abban a formában, amelyben teheti. Mert ha mi nem vagyunk azonnal segítségére, az a szomjúhozó ember megiszik bármely üdítő italt, még ha a fanatizmus salakja van is belekeverve ; megissza, mert érzi szükségét, hogy az élet megpróbáltatási között