Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
XIII. Fejezet
— 131 — visszaköveteljük ősi alkotmányunkat, mely nem volt ajándék, hanem a nemzet életéből fejlett. Mellettünk jog és törvény állanak, és a szerződések szentségei ; ellenünk az anyagi erő". A múlt szenvedéseire fátyolt vet, de a most is fennálló jogtalanság ellen tiltakozik. Az uralkodó válasza (jul. 21.) tagadó lett, mire az alkú megszakadt. Deák második feliratában kifejti, hogy az irányok különfélesége „óhajtott egyesülésre nem vezethet". Minden korban a politikai szónoklat remekei közé fogják sorolni beszédének búsan lemondó, de azért férfiasan határozott, jog dolgában megalkuvást nem ismerő végszavait : „Lehet, hogy nehéz idők következnek ismét hazánkra, de a megszegett kötelesség árán azokat megváltanunk nem szabad. Az ország alkotmányos szabadsága nem oly sajátunk, mellyel szabadon rendelkezhetünk, hitünkre bizta a nemzet, és mi felelősek vagyunk a haza és önlelkiisméretességünk előtt. Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseitől örökölt. Tűrni kell csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogát, mert amit erő és hatalom elvesz, az idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges. Tűrni fog a nemzet, remélve a szebb jövőt s bizva ügyének igazságában". Az országgyűlés augusztus 8-án egyhangúlag elfogadta a feliratot. Kossuth is augusztus 15-iki levelében kimondja, hogy Deák férfiasan megvédte a nemzet jogait. „Ha ezután törésre kerül a dolog, Isten, világ s a történelem előtt csakis az osztrákházra hárulhatand a felelősség". A törés bekövetkezett. Bécsben elhatározták az országgyűlés feloszlatását. Deák indítványára augusztus 21-én a ház ünnepélyesen óvást tesz a feloszlatás törvénytelen ténye ellen s felszólítja a honpolgárokat, tartsák magukat szigorúan a törvényhez. Másnap a szuronyok hatalmának engedett a gyűlés. Az 1867. évi XII. törvénycikk megalkotása és elfogadása után a koronázás 1867 junius 8-án Budán ment végbe. A királyi pár a magyar nemzettől ajándékba nyert 100.000 aranyat a volt honvédek özvegyei-, árvái- és rokkantjai segítésére ajánlotta fel. Az ország a gödöllői urodalmát már előbb ajándékba megvette uralkodójának. A király civilistájához ugyanakkora összeggel, vagyis 3,650.000 forinttal járult a nemzet, mint amekkorával Ausztria. Később ez összeget egy millióval emelték. Bámulatos az a glória, mivel a fejedelmek székeit körülveszik. A hatalom isteni voltának eszméjét a faraóktól a makedón dinasztia vette át, Rómába Caesar nyitott neki utat. Ezentúl aranyos széken ült a szenátusban, képét az ünnepi körmenetekben az istenekével együtt vitték át a városon. A magyar nemzet is szokatlan nagy loyalitással viseltetik fejedelmei iránt, különösen mióta I. Ferenc József megkoronáztatta magát. Az őszinte kibékülést király és nemzet között nagyban elősegítette, hogy I. Ferenc József az 1859. és 1866. évi véres háborúkban elvesztette olasz tartományait, és az osztrák ármádiát Königgrátznél megverték a porosz „oskolamesterek". De talán ez még sem lett volna elégséges ok, hogy egy abszolút uralkodóból a legalkot9*
