Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VIII. Fejezet

— 102 — „Leopoldiánum-alapítvány"-nak, melyre csendben gyűjtöttek is, 1891 május havában pedig e célra külön gyűjtést rendeztek, amely 9000 forintot eredményezett és így, beletudva az 1500 forintot, mit a Gusztáv Adolf-egylet adott, — a Leopoldiánum-alapítvány ez idő szerint 32.000 forint. A jubileum-ünnep a gyámintézet évi közgyűlésével összeesett. Jól választottak, midőn a Szepesség klasszikus földjét, a világnevezetes Lőcsét választották, melynek evang. gyülekezete az ország legrégibb egyházközségei köziil való. Az első magyar tanulót Wittenbergába Lőcse küldötte, Lőcse volt az a város, mely Mária özvegy királynénak udvari papjául Henkel Jánost küldötte. Minden egyes lábnyom itt ezen a földön a szentekre emlékeztet, kik sokat tűrtek, hittek és remélettek. Ezen szépfekvésü bányaváros nyílt piacán áll az a dicső templom, melyet szent Jakabról neveztek el, mely egykor az evang. város birtokában volt, lakosai mind evangélikusok levén egytől-egyig. E templom az, melynek kapuja előtt férfiak és nők sorfalat képezve, fejszékkel, botokkal és más fegyverekkel védelmezték magukat a templomot erőszakkal elfoglalni akaró jezsuita-komisszió ellen, mignem a Kassa városából hozott katonaság erején ellenállásuk megtörött. Azóta a templom katholikus kézen van és fájdalom nyilai át az ember keblén, ha hogy nézi azokat a régi Luther-képeket a reformáció idejéből, melyeket csudálatosképen nem távolítottak el a templomból. Egypár lépésre fekszik ettől az űj evang. templom, melynek istenitiszteletére katholikus harangokkal harangoznak be. Ünnepelőtti időmet arra használtam fel, hogy a tiszakerületi gyámintézet bizottsági gyűlésén részt vegyek, mit ép akkor a magas Tátra tövében Felkán tartottak. Augusztus 20-án kerületi gyűlésen voltam Poprádon. — Zelenka püspök melegen üdvözölt, mit én viszonoztam. A fehér asztalnál hasonló történt. A képviselőház nagyméltóságú elnöke, mint tiszakerületi felügyelő, Péchy Tamás abban a kitüntetésben részesített, hogy életében először, rám német felköszöntőt mondott, mi zajos „éljeneket" idézett elő. A lőcsei jubileum aug. 22-én kezdődött. A mindenfelől egybeözönlött vendégek vasúton Iglóig mentek. Onnan az egy órai utat gyönyörű vidéken kocsin tettük meg. 45 kocsival várakoztak ránk Iglón a lőcsei polgárok, köztük más vallásúak is. A bevonulás a régi, szabadalmat élvezett városba a lehető legünnepélyesebb volt, a harangok szóltak, a házakon zászlók lengtek, az utcákat virágok díszítették A vendégeket egyes családoknál szállásolták el, mit csak Magyarországon lehet tapasztalni. Még ugyanaznap, d. u. 2 órakor a központi bizottmány gyűlést tartott, utánna pedig a feldíszített evang. templomban megtartatott a magyar istenitisztelet. Farbaky főesperes Nyíregyházáról, kit már előbb személyesen megismerni szerencsém volt, tartott egy igazán gyújtó és lelkesítő magyar egyházi beszédet. Idézem a beszéd azon részét, mely a Gusztáv Adolfegyletre vonatkozik: „hanem ime, a hatalmas szövetkezet, mely a mienknek mintaképül szolgált, mely jótékonysága sugarait öt világrészre terjeszti ki, reánk is oly bőven, gazdagon, az áldott Gusztáv Adolf-egylet is képviselve