Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VIII. Fejezet

— 99 — hozás a ni. kir. Tudományegyetemet állami jelleggel ruházta fel s annak gondozását a független felelős magyar kormány hatáskörébe utalta át, — a költségvetés korlátain belül. Az 1892. évi állami költségvetés tárgyalása alkalmával a főrendiházban Vaszaty Kolos, a hercegprímás is felszólalt, s beszédében nagyon is exponálta magát a katholikus egyház különleges álláspontja és ferde felfogása mellett, — azt állítván, hogy az 1868. évi 53. t.-c. mostani magyarázata már csak azért sem helyes, mert a törvény rendelkezései nem foglalnak magukban „kategorikus imperativus"-t, sem olyan jogokat, mint aminőket a törvényből sokan kiolvasnak, maguk a protestánsok sem kértek maguknak soha ilyeneket. Csudálatos, hogy a prímás nehezményeivel szemben senki sem vette magának azt a bátorságot a főrendek közül, hogy mint az igazság szószólója azzal a kijelentéssel élt volna, hogy az idézett törvény csakis annyi jogot biztosít a protestánsoknak, amennyi őket a viszonyosságnál fogva megilleti, és amennyit már réges-régen, mint legkevesebbet, minden bevett vallásfelekezet számára jogosan követeltek. A törvényben az nem tetszett, a különben békésindulatú főpapnak, hogy a hivatkozott törvény a reverzálisok érvényességét eltörölte, miknek kierőszakolása a mult század negyvenes éveiben a különben békés otthonokat mindenfelé az országban a vegyesházasok közt feldúlta. Azért is mindaddig nem tudtak a megváltozott helyzetbe beletörődni, mig a magyar törvényhozás ez érdemben a törvényen nem változtatott. Céljukat, annyi heves agitáció után végkép el is érték az 1894 évi XXXII. törvénycikk megszületésével, mely az 1868. évi 53. t.-c. rendelkezéseit a gyermekek vallására nézve lényegesen megváltoztatta, s ezzel a gyüleletes léiekhalászatot a reverzálisok révén a törvény védelme alá helyezte. Ugy, de csak így lehetett a római kath. főpapságot a már akkor készenlevő 1894. évi XXXI., XXXII., XXXIII. és az 1895. évi XLII. és XLIII. törvényjavaslatok irányzatával csak némileg is megbékéltetni, melyek a magyar házasságjogról, a gyermekek vallásáról, az állami anyakönyvekről, az izraelita vallásról, mint bevett vallásról és a vallás szabad gyakorlásáról intézkednek. E törvényekkel, melyekkel alkotóik a magyar egyházpolitika terén kétségtelenül a legszabadelvübb törvényhozói álláspontra helyezkedtek, Csáky Albin gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszterrel és Szilágyi Dezsővel, az akkori igazságügyi miniszterrel az élükön, — sok visszásságot megszüntettek, különösen azzal, hogy az egységes házassági jogot törvénykönyvbe iktatták, és a már állami szempontból tűrhetetlenné vált, egész az elkeseredésig vitt „elkeresztelési" nemtelen harcot végkép megszüntették. A következőkben dr. Pank szuperintendens beszédére térünk át, mellyel a német Gusztáv Adolf-egyesület lipcsei főegyletének delsnitzi gyűlését, mint annak elnöke 1892 junius 28-án megnyitotta. Tesszük ezt azon okból, mert e hatalmas beszéd a lőcsei jubiláris gyűlésnek méltó visszhangja és az egész protestáns világnak volt szánva. „ . . . Hogy az ünnep fontosságát és jelentőségét a magyarhoni evang. egyházban teljesen méltathassuk, ismernünk kell ezen egyháznak történetét, 7*