Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

VI. A gyülekezet 1699-től 1749-ig, vagyis a templom bezáratásáig.

84 Ez egykori maradvány megértéséhez elő kell adnunk, hogy 1721. körül már igen lábrakaptak a zaklatások. A katholikus papság, illetve a püspök és a káptalan folyton inkviráltak oly irányban, hogy az evang. lelkészeknek egyáltalában joguk van-e máshol, mint az Újvárosban, működni. A kihallgatott tanuk természetesen, mint a kik közül ebben az okiratban 18-nak közöltetik a neve, kora, vallása s polgári állása, az evang. lelkészekre újra meg újra kedvezően vallottak, mert igazolták a jogszokást, hogy azok éveken át bejártak belvárosi híveikhez. A tanukat pedig, a mint láttuk, a legkülönbözőbb társadalmi állásuakból keresték össze; volt köztük katona, nemes, polgár, de idézett vallomásuk a protestáns papok eljárásának jogtalanságát nem volt képes bizonyítani. Azonban a vész tornyosult már. Fekete fellegek jártak akkor a protestáns egyház egén s az 1715 : XXX. törvénycikkel kiküldött vallásügyi bizottság működése is meddő maradt. A már jelzett viták, a melyek a körül forogtak, hogy a vallási kérdésekben minő források szerint döntsenek, hogy azokban a méltányosság is szerepet játsszon-e, vagy pedig csak a legmerevebb ellenszenv a Protestantismus iránt: azt eredményezték, hogy 1731-ben III. Károly király az amúgy is kimondottan katholikus irányzatú kir. helytartóság útján leiratot intézett a bizottsághoz, a híres Carolina Resolutiót, melynek szövege így hangzott: 1. A protestáns vallás alapjául szolgálnak az 1681:25. és 26. törvénycikkek és pedig az 1691. fejedelmi magyarázat szerint. 2. Nyilvános vallásgyakorlat illeti hát csupán az 1681. törvénycikkekben megnevezett helyeket, a többieket csakis magános. 3. Ez utolsók köteleztetnek a római katholikus lelkészek egyházi szolgálatát igénybe venni, rendes díj mellett. 4. A földesúri jogok épen hagyatnak, de a vallási újítások felsőbb helyen bejelentendők.