Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.
XI. Az utolsó félszázad, azaz 1848-tól napjainkig
196 hivatását kellőleg be nem tölthetvén, visszavonul, hogy a küzdelemben másoknak adjon helyet... A szomorú idők elkövetkezésének egyik eklatáns jele volt, hogy a magyarországi cs. kir. főhadparancsnok ősi önkormányzatunk teljes negligálásával superintendentiális administratorokat nevezett ki. A helyett tehát, hogy a protestáns autonómia elvei szerint kerületi superintendenseket engedtek volna választani, egyszerűen administratorokkal akarták az egyházi ügyeket is vezetni, a kiket természetesen nem választás, hanem a mindenható főhadparancsnok által történő kinevezés útján kreáltak. A dunántúli kerületben egy Wohlmuth Lipót nevű rohonci evang. lelkész lett erre az állásra kiszemelve, a ki 1850. évi április hó 7-ikén foglalta el hivatalát. Szegény Haubner Máté győri lelkész, a dunántúli egyházkerület jog szerinti superintendense, ekkor már a kufsteini vár kazamatáiban sínylődött. Ide küldötte ezt a kiváló hazafit az önkényuralom azért, mert akkor, mikor a szabadságharc kiütött, főpásztori körlevélben hívta fel híveit arra, hogy kiki teljesítse a hazája iránt való kötelességét. De hívei szeretete nem hagyta el és távolléte éveiben 300 frtot mindig pontosan kiutalványoztak a családjának.Mikor aztán 1856-ban kiszabadulván börtönéből, a nagygeresdiek lelkészükké választották, akkor a 300 frt felszabadult ugyan a másik lelkész javára, csakhogy a győriek nem tudták nélkülözni kedves Haubnerjüket. Az 1856. év nyarán egy díszbibliát nyújtott át neki a gyülekezet ajándékaképen egy küldöttség, melynek Späth György, Nagy Endre és Nicsinger József voltak a tagjai. Alig néhány évvel később pedig olyan fénynyel és örömmámorban hozták vissza őt Győrbe, a milyent csak egy igazán szeretett és becsült lelkipásztor érdemelt meg. Wohlmuth aztán 1850. évi május 27-ikére Sopronba egy tanácskozmányt hívott össze, melyre a győri gyülekezetet is meghívta. Az értekezlet célja az volt, hogy ott egyházi ügyeket tárgyaljanak és hogy ezeket „összhangzásba hozzák a kivételes állapottal". Csakhogy a konvent meg-