Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

XI. Az utolsó félszázad, azaz 1848-tól napjainkig

197 tagadta a felhívásnak szóló engedelmességet és kimondotta, hogy a soproni tanácskozásra utasítással ellátott követeket nem küldhet és máskülönben is kivánja, hogy „egyházunknak régi törvények és békekötések által biztosított önkormányzási modora, mely az országos közigazgatás semmiféle más ágának akadály- vagy megiitközés-köve nem lehet, jövőre is megtartassék". A magyar nemzet politikai üldöztetése közepette hosszú évszázadokon át oly bámulatos eredményeket felmutató »passiva resistentia" tehát újra elkezdődött. Mert a nemzet, ha látta, hogy erei fogyatékosak arra, hogy ellenségével fegyveresen intézze el a dolgát, nem harcolt erőszakkal, csak csendes, de következetes visszavonulással. A közügyektől teljesen távol, még állampolgári kötelességeit is csupán az erőszaknak engedve, teljesítette. A nyakunkon ülő idegen beamterek azt hitték, hogy ez mindig így fog menni. Ámde a „vis inertiae", a nemzet csendes, de következetes ellenálló ereje hatalmasabb volt s elvégre is a hatalmon lévők is kénytelenek voltak belátni, hogy így kormányozni nem lehet. Mindent csakis hivatalnokokkal láttatni el képtelenség és nincs az a modern ország, a hol a polgárság a saját jószántából is részt ne venne a közügyek vitelében, a mi pedig az ország közigazgatását rendkívül megkönnyíti. A mi győri protestáns hitéletünk is tehát majdnem egészen a passiv resistentia állapotába jutott. Konventüléseket ritkán tartottak, azokon is ott őrködött Beke városi tanácsos, mint kir. biztosi rendügyelő. Wohlmuth administrator uralmába lassankint beletörődtek ugyan, de valódi főpásztoruknak el nem ismerték. Ennek a következménye volt az is, hogy midőn az administrator 1859-ben egyházlátogatást (canonica visitatiót) akart Győrött tartani, még pedig egyházkerületi határozat alapján, a gyülekezet tiltakozott ez ellen s nem is lett belőle semmi. Tűrték tehát Wohlmuth igazgatását, mert belátták, hogy hiába remonstrálnak ellene. De jogukat fel nem adták s a hol csak alkalom nyilt reá, hangsúlyozták az állapotok törvényeilenességét.