Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

X. A nyugodt és belterjes egyházi élet kora1801-1847-ig.

190 1811-ben már annyira drágul az élet, hogy csak hat fiú nyer elhelyezést, többnek a tartására nincs pénz. Különben ekkor már fizetéses diákokat is bevesznek a konviktusba és pedig évi 60 írtért, azok pedig, a kik jótéteményként élvezik a konviktust, évi 30 frtot fizetnek. Hogy tehát az eltartottak száma nagyon kevésre össze ne zsugorodjék, a jótéteményt félfizetéses helyek alakjában osztják ki. 1823-ban egy-egy konviktor 54 frtba kerül, míg 1832-ben 60 frtba, de már 1843-ban 70 frtot fizettek évente, a mi 1846-ban 90 frtra szökkent fel, melyet az az egyházfi kapott, a ki a főzést magára vállalta. A konviktus mellett fejlődött ki — mint már szintén említettük — az alunmeum is. 1803-ban a kerületi gyűlés nagyon a pártfogásába vette az alumneum ügyét, a minek a céljaira gyűjtést is rendelt, minthogy azonban ekkor már a soproni főiskola kerületi jellege fejlődőben volt, a győri iskola mellett levő jótékony intézetek fenntartását csak szűkebb kör érdekében levőnek találta és ezért a gyűjtésbe csak a győrmegyei, a tolnai és a komáromi esperességet vonta be. 1804-ben 10 diák élvezte az alumneumot, 1811-ben pedig a konviktorok mellett már kétféle alumnisták is voltak: házalók és fizetők. Az előbbiek, miként még a XIX. század vége felé is, az evang. családokhoz jártak felváltva ebédre s a jótétemény abban állott, hogy a gyülekezeti famíliák ingyen adtak nekik kosztot, míg a fizetéses alumnusok úgy látszik olyanok voltak, mint a fizetéses konviktorok. Nem volt ez beneficium, hanem a szegényebb sorsú diákok bizonyos díj ellenében ellátást kaphattak ugyanott, mint a konviktorok, tehát eleinte egyes kifőző asszonyoknál, később az egyházfiak családjainál. Ilyen fizető alumnusok 1811-ben 20 frtot fizettek egy évre. 1812-ben még 10 ilyen alumnista van, sőt 1814-ben 15. Ezután elenyésznek az adatok. Alighanem, az élelmezés drágulásával, lassankint megszűnt az eltartásnak ez a módja. íme, ezekbe vontuk össze a XIX. század első felének a nevezetesebb momentumait. Az egyház beléletének teljes kifejlése ennek a kornak a legjellegzetesebb vonása,