Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

X. A nyugodt és belterjes egyházi élet kora1801-1847-ig.

189 Csáfordi Tóth Imre 1843-ban általános örökösévé teszi a gyülekezetet azzal, hogy a hagyatékból 1000 forint egy könyvtár építésére fordíttassék. Az oldalági örökösök azonban perrel akarják megtámadni a végrendeletet, a minek elkerülése végett a konvent bizottságot küld ki az egyezkedés keresztülvitelére. Végre abban egyeznek meg, hogy a gyülekezet lemond az általános örökösi minőségről, a melynek értékét különben is számtalan hagyatéki teher tette volna illuzóriussá, e helyett pedig az oldalági rokonoktól, mint törvényes örökösöktől, kap tisztán 2800 frtot. Ugyanebben az évben egy másik hagyomány is növelte a gyülekezeti vagyont. Späth György és neje 3200 frtot hagyományozott, kikötve, hogy az az ő nevük (Späth György és Wölfl Mária) alatt kezeltessék s minden újévkor kihirdettessék annak megjegyzésével, hogy az alapítók az Aranysas-vendégfogadó vendéglősei voltak. A kihirdetésért azonban a mindenkori funkcionáló lelkésznek egy arany jár. 1844-ben, mikor az emeleti traktus kiépítését határozták el, Nagy István inspektor 200 frtot ajándékoz e célra. 1845-től kezdve a gyámoldához állandó évi segélylyel járul az egyházközség; egyelőre 40 forintot szavaz meg erre. 1846-ban Prengl Mihályné 200 frtot hagyományoz egyházi célokra. A gazdasági viszonyoknak a gyülekezeti élet falain kívül beállott s általánosan érezhető változását élénken világítja meg a Szeredi Kovács-féle konviktus és az alumneum fenntartási költségeinek folytonos változása, de egyszersmind határozott irányú emelkedése is. A XVIII. században — emlékezhetünk a kifejtettekből — jelesen 1799-ben egy-egy konviktor ellátásáért 20 frtot fizettek Fejesné főzőasszonynak, a ki bizonyára némi kis hasznot is húzott még ebből. Ugyanakkor az alapítvány kamatai 12 fiú eltartását tették lehetővé. 1802-ben már 25 frtot kell fizetni egy fiúért, a miből következik, hogy a konviktus jótéteményét már kevesebben élvezhették.