Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

I. RÉSZ. A bács-szerémi ág. hitv. ev. egyházmegye története

— 24 kötelességüknek ismerjék — ; hogy legfelsőbb tudomására vétetvén a megválasztott autonom superintendensek és egyházkerületi felügyelők, a még fönálló administratóri hivatalok megszüntettessenek — ; végre, hogy az egyházi hatóság felügyelete alatt álló nyilvános tanintézetek bizonyitványai az állam és annak minden rendű organumai által érvényeseknek tekintessenek. Ez alatt pedig az autonom superintendensek is fáradhatatlanul tevékenyek voltak, hogy a fennforgó szakadások megszűnjenek. Ily törekvést a bányakerületi superintendens, Székács József is kifejtett. Személyesen látogatta meg a bács-szerémi egyházmegyét és az 1861. évi május 3-án Uj-Verbászon tariott esperességi közgyűlésen kibékítette az ellenfeleket, miáltal a két esperesség ismét egyesittetett és megalakittatott, és 1873. évig tartott az esperességnek azon szervezete, mely szerint az esperesség főesperese felváltva a tót és német egyházak lelkészei sorából választatott három évre ugy, hogy a tót főesperes mellé mindig német alesperes és viszont, — a német esperességi főjegyző mellé pedig mindig tót jegyző is választandó. 5. Jl bács-szerémi ág. hitv. eoang. egyházmegye 1860-tól a zsinatig vagy is 1891-ig. Az előbbi fejezet végén említettem, hogy az egyházegyetem 1860. év végén feliratot terjesztett fel, kérve a Pátens végképeni megszüntetését, miután a még ténykedő superintendentiális administrátorok s jelesül Kuzmányi Károly zavaró befolyást gyakoroltak az egyház ügyeire, a mi egyházmegyénkben is érezhető volt és a hatvanas években majdnem minden egyházmegyei közgyűlést foglalkoztatott. Mégis Tessényi Károly, Becker Jakab, Sztehló József és Stúr Dániel, kik 1870-ig egymást követték a főesperesi hivatalban, tapintatos és türelmes vezetésük alatt az egyházmegye belélete lépésrőllépesre fejlődött. Az ország alkotmányának 1867. évben történt helyreállítása az egyházakat is felhívta új feladatok teljesítésére. Felséges királyunk ezen év junius 8-án végbement megkoronáztatása mindenütt, és így egyházmegyénk gyülekezeteiben is ünnepeltetett. Ezen ünneplések lefolyása után az országgyűlés lelkesült odaadással czélszerű, a haza felvirágoztatását czélzó törvények hozatalához fogott. Ezen törvények közül az egyházak beléletére vonatkozólag legfontosabb volt az 1868. évi XXXVIIí. törvényezikk a népiskolai közoktatás tárgyában. Ezen törvény egészen új berendezést követelt a népiskolákban, gondos-