Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

I. RÉSZ. A bács-szerémi ág. hitv. ev. egyházmegye története

Az egyházmegye megalakulása óta 1848-ig négy canonicavisitatió ejtetett meg az egyházmegyében. Az első, mint már fent emlittetett, 1798. Hamaliar Márton, a 2-ik 1810-ben Lyei Kristóf, a 3-ik 1818-ban Lovich Ádám, a 4-ik 1836-ban Dr. Szeberényi János superintendensek által. A püspöki látogatás jelentéseiből kitűnik az öröm és az Isten iránti hála, hogy minden nehézség és küzdelem mellett ezen egyházmegye oly nagy mérvben fejlődik, mert tény, hogy az egyházmegye keletkezése óta egészen 1848-ig, leszámítva az élet közönséges bajait, fejlődésében nagy, külső megrázkódtatásoktól akadályozva nem volt. 4. Jl bács-szerémi ág. hitű. ev. egyházmegye 1848-tól 1860-ig. A megfoghatatlan isteni gondviselés nagy megpróbáltatásnak veti alá az embereket és békés munkájukat megakasztja. A háboritlan ténykedés megszűnik és elkeseredett küzdés lép helyébe, a derült, gondnélküli idő elillan és gyászos, félemletes napok köszöntenek be. De csak a gyenge, az ingatak pusztul el az élet viharos napjaiban, a kinek lelkében az Istenben vetett hit, az Isten iránti bizalom él, az nem csügged, az megáll az élet harczában, mert ekkor is tudja, hogy mi a kötelessége és ezt teljesiti is egész odaadással. Midőn a szabadságharcz kitört, a bács-szerémi ág. hitv. evangélikusok is, mint a haza hű fiai, búban és örömben egyaránt osztozkodtak a többi magyar testvérekkel. A legtöbb egyházközségek férfiai nemzetőrök voltak, kiknek kapitányuk a pap, hadnagyuk a tanitó volt. E tekintetben kimagaslik HajnóC2Í Sámuel, kiskéri lelkész. A templomok és iskolák a harcz hullámzásai alatt nem pusztultak el; utóbbiak csak néhány helyen rövid időre katonai raktáraknak vagy katonai kórházaknak használtattak De a háborúnak viszontagságai az egyházi élet terén nem szüntették meg teljesen a tevékenységet; és megemlitésre való, hogy épen Hajnóczi Sámuel, ezen lángoló bajnoka a szabadság harczának, ráért az ó-kéri újonnan szervezett egyházat, melyet ő eddig mint kis-kéri leányegyházat gondozott, lelkésszel ellátni. A szabadságharcz lezajlása után Hajnóczynak halálra itéltetésével és későbbi megkegyelmeztetésével járó mozgalmakon kivül, az ág. hitv. evangélikusok egyházi életének legnevezetesebb mozzanatai voltak az 1859. évi szeptember l-jén kiadott, autonómiájukat veszélyeztető úgynevezett „Pátens" elleni küzdelmek. E küzdelmek alatt két nagy pártra szakadtak az ág. hitv. evangélikusok. Mig egyes, külö-