Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

I. RÉSZ. A bács-szerémi ág. hitv. ev. egyházmegye története

— 14 — i s onnan visszatérve, nagy hévvel kezdett a protestánsok ellen írni. Do Saulusból Paulus lett. A mig a reformácziót és annak műveit czáfolni akarta, közelebbről megismerkedett azok igazságaival és áttért az evang. vallásra és buzgón működött mint pap és iró evangel. szellemben. Továbbá Flacius Mátyás, tulajdonképen Vlacics, a ki 1520-ban Albonában, Istriában született és ennélfogva Illyricusnak is neveztetett, Luther és Melanchton személyes barátja, tudományos férfiú és hirneves theologus ; kitűnő theologiai művei által (Magdeburgi Centuriák) nagy érdemeket szerzett magának a protest. theologiai tudomány körül. A harmadik volt Dudic András (Dudith Dudithius) született 1533-ban, dalmatiai, később pécsi püspök, a tridenti zsinaton férfias bátorsággal követelte a kehely általános használatát és a Coelibatus megszüntetését. Óhajtásai nem teljesültek s igy 1567-ben az evang. egyházba tért át. Társadalmi téren tevékenyek voltak Horvát-Szlavon-ország területén az evang. vallás érdekében Sonnegi Ungnád János báró, Horvátés Steierország legfelsőbb hadi kapitánja. Az evang. vallás lelkes pártolása miatt kénytelen volt Szászországba menekülni. Letelepedett 1557-ben Urachban, Würtenbergben és egész odaadással működött a délszlávok refurmaczióján. Nyomdát állított fel s a legkiválóbb szellemi erőket gyűjtötte maga köré, kik latin, Cyrill és glagolit-nyomású könyveket adtak ki. Ezen férfiak közzé tartozik továbbá a fáradhatlan theologus Trüber Primus, született 1508-ban, ki több, mint félszázadig horvátszlavon nyelven fáradozott a reformáczió terjedése érdekében. Azután Alexandro Dalmata Antonius a két boszniai pap: Popovic Mátyás és Malesevac János, a krajnai Jurisic György és Konsul István. Mind ezek lefordították a Szentírást, írtak kátékat, postilákat, lefordították az ágostai hitvallást és az Apologiát sziavon és horvát nyelvre, és ezen könyveket sok ezer példányban terjesztették Horvátországban, Dalmátiában, Boszniában, Szerbiában és Bulgáriában. Több horvát bán is hive volt az evang. vallásnak, úgy hogy Erdőd és Károly városban valamint Banyalukán ev. lelkészek hirdették az isteni igét. Mind ez bizonyítja, hogy a Bács-Szerémi esperesség dunántúli részében a reformátio századában és az utána közvetlenül következett időszakban evangélikusok nagy számmal léteztek, csak hogy ezekről sem birunk biztos adatokat, vájjon mint egyházközségek szervezve voltak-e ? •