Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

III. RÉSZ. Az egyes egyházközségek története - A. A 18-ik században keletkezett egyházközségek

- 143 — ben ellenségei az egyháznak. A két secta hiveinek száma ujabb időben nem szaporodik. Mindkét secta hiveinek száma jelenleg, az az 1900. év végével mintegy 84, a mi egy 4000 lelket számláló egyházközségben ugyan nem sok, de még is kár. 15. Új-Soóvé. A Soóvó nevű helység régi koráról kevés biztos adat található. A név nyelvbeli eredete egészen homályos és legelőször csak az 1722. évbeli okmányokban fordul elő. Akkor kamarai falu volt Soóvé és lakott benne mindössze 19 jobbágy. A falu határában talált különféle régi pénzek, ékszerek, fegyverdarabok és eszközök arra engednek következteni, hogy e tájon a messze múltban ősnépek, jelesül Rómaiak tanyászhattak. A szerbek a 17 század elején jöhettek ide, és a 18-ik század második felében különösen Kuczuráról való átjövetel folytán annyira megszaporodtak, hogy 1780-ban a falu 152 szerb házból állott. Azon telepités, mely II. József császár által foganatositatott, Soóvéra is kiterjedt; 73 család, szintén a különféle németországi tartományokból, lett itt 1786-ban elhelyezve s igy a soóvéi protesztáns egyház alapját képezték. Vallásra nézve tulnvomólag, reformátusok voltak, köztük csak 8 ág. hitv. ev. család találtatott. Ezen telepesek is, mint a többiek, mind azon kedvezményekben részesültek, melyeket II. József czászár telepitési pátensében a bejötteknek biztositott. Ugy például a tiz évi adómentességet. A kis nyáj csakhamar növekedet. A szomszédos falukból folyton jöttek új prot. lakosok és 1822-ben Soóvén lakott: 47 róm. kath., 1380 gör. keleti szerb, 486 reform., 265 ág. hitv. ev. és 3 zsidó összesen : 2179 lélek Az 1819. évben a németek el lettek különitve a szerbektől s amazok faluja „Új-Soóvé", emezeké „Ó-Soóvé" nevet kaptak és az óta a két falu ezen neveket mai napig viseli. A vidék- és éghajlati bajokon kivül, milyenek a talajvíz és az ez által előidézett betegségek, jelesül a malárialáz és a cholera, sokat szenvedtek a telepesek azon gyűlölet következtében, melylyel a szerbek ellenük viselkedtek. Az ujabb időből mint nevezetes mozzanat kiemelendő azon körülmény, hogy 1849-ben, az azon évi julius 14-én történt szeghegyi ütközet előtt, báró Jelacsics horvát bán főhadi szállása egy ideig Soóvén volt, és ez alatt a lakosok igen keserű zaklatásokat kénytelenek voltak elviselni.