Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

III. RÉSZ. Az egyes egyházközségek története - A. A 18-ik században keletkezett egyházközségek

- 144 — Áttérve most már magára az egyházgyülekezet életére, mindenek előtt ki kell emelni, hogy miután a telepesek túlnyomó száma református volt, első lelkészük Hedrich Márton, szintén reform, volt. 0 a telepesekkel Németországból jött be és az ő pásztorkodása alá tartoztak az ág hitv. ev. hivek is; gyermekeik a reform tanitó által neveltettek, de a vallást Luther kathéjából tanultak, és Kiskéren confirmáltattak. A kiskéri lelkész pedig ezen kivül többször egy évben átjött az úrvacsora kiszolgáltatására. Ezen időben szépen és békességben élt egymással a két protestáns felekezet. Azonban az első ref. lelkész halála után a szép egyetértés csakhamar felbomlott. Ugyanis a második ref. lelkész, Kún Pál, 1819-ben midőn a kiskéri ág. hitv. ev. lelkész, Hajnóczy Sámuel szokás szerint átjött az úrvacsora kiszolgáltatására, ez előtt az eddig közösen használt imaházat bezáratta, a gyermekeket a Luther káthé használatától eltiltotta és az Istentiszteleteknél az evang. énekes könyveket többé nem tűrte. Ez természetesen nagy elkeseredést és ingerültséget idézett elő az időközben beházasodás és birtokvétel folytán nagyon megszaporodott ág. hitv. ev. hiveknél. Ekkor történt az első lépés a különválásra az esperességnél és a vármegyénél, minek következtében egy vegyes bizottság a helyszínén megvizsgálta az ügyet és egyúttal meggyőződött arról, hogy az ev. hivek birtokban elég erősek arra nézve, hogy nagyobb megterheltetés nélkül külön egyházat alakithassák és azt külön lelkésszel és tanítóval elláthassák. Addig pedig, mig ez létesül, Kiskérhez csatoltattak mint leányegyház, melynek gondját a lelkiekben a fáradhatatlan Hajnóczy Sámuel viselte. Mig saját imaházat építettek, az istententisztelet tartására Petri György, a jelen lelkésznek nagyatyja saját házában rendezett be egy nagy szobát; sok pénzt és fáradságot fordított ezen buzgó egyháztag házára, hogy annak alakja és kinézése megfeleljen magasztos hivatásának. Petri György élete végéig presbytere volt az egyháznak s fáradhatlansággal mozdította elő egyháza fejlődését annyira, hogy őt az új-soóvéi evang. egyház alapitójának lehet mondani. Hálás emléke ma is él a hivek lelkeiben. Szükség is volt ezen időben egy buzgó pártolóra az* egyháznak, mert a refom. harmadik lelkész, Titos István folyvást szította az egyetlenséget a két felekezet között és az evang. hivek kénytelenek voltak az egyházi és világi hatóság előtt ez ellen panaszt emelni, miről a következő két rendelet tanúskodik: 1. „Extractus protocolli generalis congregationis in Cottis Batsiensis 17/a Novbri 1823 Zomborini celebrate. 3048 ad. 1908.