Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története (Pozsony, 1896)
I. Első korszak - Az egyház és iskola megalakulásának és gyors fellendülésének kora. 1606–1672 - 2. Sturm és paedagogiai rendszere
nyittatott meg a strassbnrgi tanács kérelmére Miksa császár és magyar király engedélyével. A tanulók itten a baccal aureatust és a magister artiurn et philosophiae fokot nyerhették el; négy karral biró egyetemmé 1621-ben lett, midőn a hallgatók a doctori fokozatot is megszerezhették. Ilyen volt a Sturm által szervezett strassburgi iskola szervezete. Ugyanilyen volt az ugyancsak ő által szervezett lauingeni iskoláé is, de a 9 vagy 10 éves tanfolyamotot osztályra szorította össze. A legalsó osztályban, az ötödikben a kezdő tanulók olvasást és irást tanultak, németül és majd latinul, ezenkívül latin szókat. A negyedik és harmadik osztályban a latin grammatika és syntaxis tanulásával és irálygyakorlatokkal foglalkoztak. A másodikban kezdték a görög nyelvet, a rhetorikát és dialektikát, és az első osztályban bevégezték. Itt az auctorok olvasása kevesebb volt és a rhetorikából és a dialektikából a tudnivaló csak a legszükségesebbre szorítkozott. Az öt osztályon felül volt még egy tanfolyam azok számára, kik még tovább akartak tanulni, hol theologiából, jogból, rhetorikából, dialektikából, physikából. és mathesisből szerezhették meg az előleges ismereteket. — Figyelemmel kisérve ezen tanrendszert, azt látjuk, hogy ebben az első és legfőbb tantárgyat a nyelv képezte, melynek módszeres megtanulása Sturm és kartársai nézete szerint a legjobb formális képző eszköz és a mely a tanuló jövendőbeli élet hivatására is elengedhetlenül szükséges. Ezen nyelv a latin nyelv volt, azon egyetlen nyelv, melyen fejedelmek, kormányok, diplomaták, törvényszékek és tudósok egymással érintkeztek: ugyanezen nyelv a tudományok újraéledése óta a classicus hajdankorhoz való eljutást is előmozdította. Az iskolai oktatásnak tehát arra kellett törekednie, hogy a tanuló a latin nyelvet tökéletesen elsajátítsa és pedig oly alakban, mint ez a római irodalom fénykorában virágzott és a legjobb auctorok nevezetesen Cicero műveiben reánk maradt.
