Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története (Pozsony, 1896)
II. Második korszak - Az üldözés és az elnyomatás kora 1682–1790 - 12. Bél Mátyás irodalmi munkássága
12. Bél Mátyás irodalmi munkássága. M/ élnek irodalmi munkássága igen sokoldalú volt. Bár tanári és lelkészi teendői is igen nagy mértékben igénybe vették, mégis roppant munkásságot fejtett ki az irodalom terén. Irt történelmi, földrajzi, nyelvészeti, irodalomtörténeti, orvosi, theologiai munkákat. Sűrű levelezésben állott a hazai és külföldi tudósokkal, úgy hogy az ezekkel váltott levelek magukban véve is nagy halmazt képeznek. Művei megírásánál a pedanteriáig pontos volt: egyik másik művének kéziratát kétszer-háromszor is lemásolta és folyvást javítgatta, míg sajtó alá adta. Méltán mondják róla, hogy ő a legnagyobb tudományú ember volt, kit Magyarország a XVIII. században felmutathat. Több munkáit latin nyelven írta, mivel az akkori időkben a tudósok nyelve Europaszerte a latin volt, de írt magyarul, németül és tótúl is. Művei megírására nem ritkán a szükség is kényszerítette. Tanár korában rendkívül boszantotta őt az, hogy a tanulók a szükséges kézikönyvek hiánya miatt a leczkét leírni kénytelenek, mely eljárás a tanulóktól roppant sok időt vett el, mit hasznosabb dolgokra is fordíthattak volna. E rossz szokás megszűntetése czéljából nyomtatott kézikönyvekkel akarta ellátni tanítványait. Bél e szándékával nem csak saját korát, hanem jelen századunk nagy részét is jóval megelőzte. Tudva lévő dolog, hogy épen nálunk protestánsoknál, még e század közepe táján is, a tanulók studiumaik nagy részét az iskolában dictando írták.