Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története (Pozsony, 1896)

II. Második korszak - Az üldözés és az elnyomatás kora 1682–1790 - 11. Bél Mátyás

ták és nemcsak sok gúnynyal illették úgy őt, mint egykori tanárát Breithauptot, hanem komoly veszedelemmel is fenyegették. Egy alkalommal ugyanis Heister, a hírhedt osztrák generális, több parasztot állítólag lázítás és lázadás miatt ki akart végeztetni, és Bélt, a lelkészt érte a szomorú kötelesség, hogy az elítélteket a halálra előkészítse, egyúttal az ítélet végrehajtása alkalmával magyar, némel és tót nyelven intő szózatot intézzen a jelenlevőkhez. Egy elitélt azonban — ártatlansága érzetében — hevesen ellenszegült az erőszakos halálnak. E körülményt felhasználták Bél ellenségei, és bevádolták őt Heisternél, hogy Bél szavai és oktatásai tették az elítéltet annyira ellenszegülővé, hogy a bitófa alatt szörnyű átkot szórt Heister fejére. Az indulatos Heister hitelt adott e szavaknak és dühében Bélt ki akarta végeztetni. Csak nagy nehezen lehetett a mindenható generálist meggyőzni e vád alaptalanságáról, és rábírni arra, hogy Bél iránt kiengesztelődjék. Azonban Bél mint önérzetes ember nem ijedt vissza ellenségeinek ily nemtelen támadásaitól; komoly igyekezetével és főleg imponáló tudományosságával csakhamar elhallgattatta rágalmazóit és Beszterczebányán oly népszerűségre tett szert, hogy 1709-ben november 9-én P i 1 a r i k halála után közakarattal a gymnasium rectorává választották. 1710-ben meg is nősült, feleségül vévén Hermann Zsuzsánnát, Hermann András, beszterczebányai gyógyszerész leányát. Mint az iskola rectora egyedül ennek szentelte minden idejét. Lelkészi állását még ugyanezen évben elveszté, mivel az Erzsébet nevű templomot az evangélikusoktól elvették. Az iskolai fegyelmet megjavította és jobb rendet hozott be abba. A felső osztályokba bevitte az eddigelé ismeretlen philologiai, bölcsészeti, történelmi, földrajzi és theologiai tudományokat és ezeket maga tanította; nyilvános szónoklatokat és disputatiókat is tartott. Már az első