Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.
Zólyomi dr. Wagner János emlékezete
39 átalakíthatja a világot s egyszerre más irányt jelölhet ki a tudománynak vagy a világtörténelemnek. De ugyanezt néha a véletlen is megteheti s nagy események és fordulatok még nevéhez sincsenek kötve annak, a ki azokat előidézte. Némelyeknek azok közül, a kiknek az emberiség legtöbbet köszönhet, sem korát, sem nevét nem ismerjük. A betűírás, vagy az ekevas feltalálóját még az őskor mondái is csak félve s a bizonyosság igénye nélkül merik megnevezni. Schwarz Berthold a puskapor, Gutenberg a könyvnyomtatás feltalálásával átalakították — amaz az öldöklő fegyverek, emez az éltető eszméknek nemcsak harezmodorát, hanem az azok ál-tal vívott harezok egész szellemét s eredményeit is; végelemzésben mindketten az emberiség haladásának s ha beláthatatlan távolban is, az örök béke eszményének szolgáltak. Kopernikus, Keppler és Newton a világnézletnek, Verulami Baco, Descartes és Kant az emberi gondolkodásnak adtak új irányt. A gőz és villany — e nagy természeti erők — felhasználói s szabályozói korszakot alkotnak az emberi társadalom életében. Nagy költők, mint Homér, Dante és Shakespeare; nagy művészek, mint Michel Angelo és Rafael: az örök szépben az örök igazzal ajándékozták meg az emberiséget. Az összes' teremtett világ legbensőbb összekötő kapcsait így megtalálni s az egész emberiség életére átalakítólag vagy idomítólag hatni, csak kivételes szellemek sajátja, s még azoknak is sokszor a véletlen vagy legalább kiszámíthatatlan esélyek segítségére van szükségök s nem egyszer öntudatlanul jutottak ahhoz, a mi később az emberiségben jutott öntudatra s lett áldásossá. De Az y a ki mindnyájoknál határtalanul nagyobb volt, a kinek megjelenése és munkája az erkölcsi világ tengelyét egyszerre megváltoztatta s az emberiség történetét két részre osztotta, hogy az ő születésétől új időszámlálás kezdődjék — Isten levén, végtelen szeretetével többre becsülte az embert s az emberiséget, mintsem megengedhette volna, hogy az évezredek során a megszámlálhatatlan milliók közül csak néhány keveseknek jusson részébe: szolgálni az emberiségnek, az igazságnak és a szeretetnek — s csak azok a kivételes szellemek hassanak az ész- és erkölcsi világ haladására, jobbítására, nemesbítésére. Kisebb körökre osztotta fel az emberiség végetlen munkakörét s minden egyesnek kijelölte a tért — tágabbat vagy szűkebbet — melyen munkálkodhassék és használhasson, melyen a földi jólét s mennyei üdvösség nagy templomához, ki egy oszloppal, ki — hacsak egy téglával is — hozzájárulhasson.
