Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.
Dr. Wagner János temetése. A kegyelet munkája
36 Mintegy 160,000 frt valóságos tiszta értéket képvisel azon vagyon, mely a részben tudományos czélokra, részben rokonai javára rendelt 270,000 forintot tevő hagyományok kifizetése után, mint dr. Wagner János alapítványa, egyesületünkre maradt. Ezen nagyszerű alapítvány lehetővé teszi egyrészt, hogy egyesületünk tevékenységét, melyet eddig bizonytalan kegyadományok remélhető bevételeire voltunk kénytelenek alapítani, biztos alapon szabályozzuk s másrészt módot nyújt arra, hogy egyesületünk czéljainak elérésére állandó új intézményeket létesítsünk. De anyagi helyzetünknek biztos alapra történt fektetése nem az egyedüli momentum, mely ezen nagyszerű alapítványt reánk nézve örvendetessé teszi. Kétszeres örömmel fogadtuk ezen alapítványt azért, mert a nemeslelkű emberbarát árvaházunknak látogatása és árváinkkal folytatott szeretetteljes személyes érintkezés után, az így nyert tapasztalatoknak hatása alatt, nem mások tanácsára vagy kérelmére, hanem közvetetlen önelhatározásból tette ezen nagy alapítványát; tette azért, mert nemcsak a czél, a melynek áldozni akart, mindenekfelett humánus, hanem, mert saját tapasztalatából ismerte és helyeselte a szellemet és az irányt, melyben árváinkat neveljük. Úgy tekinthetjük tehát ezen alapítványt, mint munkásságunkkal kivívott győzelmi babért. Szerénytelenség nélkül hivatkozhatunk ezen körülményre, sőt mulasztást követnénk el, ha ezen momentumot ki nem emelnők, mert az érdem nem a mienk, kik ezen jelentést teszszük, hanem azoké, kik árváink szellemi, erkölcsi és testi nevelésén és gondozásán közvetetlenül fáradoznak s kikkel szemben igazságtalanok volnánk, ha nyiltan ki nem mondanók, hogy egyesületünk jövőjének anyagi alapvetésében is jó részben övék az érdem.» * * * Dr. Wagner János, az árvák e nagy jótevője nem volt más, mint a jóságos arczú öreg úr. Most már értettem különös kérdésének és tekintetének titkát. Dr. Wagner János temetése. A kegyelet munkája. Bánat és öröm egymást felváltva alkotják e földi életet. Hálatelt örömöt okozott az egyesületben a nagyszerű alapítvány, másrészt őszinte mély fájdalmat érzett a nagy ember halála felett.
