Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.
Szives köszöntés — 160,000 forint
35 jezést tetszésének, helyeslésének, a midőn hallá, mily lelkiismeretes és gondos nevelésben, ellátásban részesíttetnek az árvák, miként gondoskodunk róluk még kilépésük után is, hogy most is egy orvostanhallgató van a növendékek között, a kinek az intézet már 7 éves kora óta édes szülőként viseli gondját. Azután kérdéseket intézett hozzám az intézet anyagi körülményeire vonatkozólag. Meghatott hangon vázolám előtte az intézet szegénységét, a választmánynak, jelesen báró Kochmeister Frigyes elnöknek emberi erőt majdnem felülmúló fáradozásait a szükséges pénznek előteremtése dolgában, híven előadtam a példaszerű vagyonkezelés pontos és lelkiismeretes módját, a miért minden jót tenni akaró emberbarát nyugodtan bízhatja az egyesületre adományát, legyen az bármilyen csekély, vagy nagy. Ekkor felkelt és vonatkozással az általam mondottakra merően szemembe nézve kérdé: igaz? Én megütődve felelém: igaz! Akart ugyan még valamit mondani, de hirtelen félbeszakította megkezdett mondását és búcsút vett. E látogatása után valahányszor velem találkozott, mindannyiszor merően rám szegezte jelentőséges tekintetét, mintha lelkembe akart volna pillantani és én bármint tűnődtem is irányomban követett sajátságos modorának az okáról, megnyugtató magyarázatot nem találtam reá. Megadta ezt ő maga, de már — holta után. II. Es most átadom a szót dr. Liedemann Károlynak az egyesület kitűnő titkárának, a ki az 1889. évi június 12-én tartott közgyűlésen a választmány nevében a következőket jelentette: «Egyesületünk történetében az 1888-ik év egy korszaknak befejező éve lett. A lét bizonytalanságának korszaka nyerte befejezését ezen évvel s 1889-nek hajnalán váratlanul reánk virradt egy jobb kor szebb jövője, melynek ily gyors bekövetkezését aligha merte volna bárki is remélni. 1889. évi január 2-án hunyta be örökre szemeit dr. Wagner János hírneves belgyógyász, a budapesti egyetemnek nyugalmazott tanára. Egész életét az emberszeretet önzetlen gyakorlásának szentelte s ezen nemes élet végső alkonyán, három nappal halála előtt alkotta meg végrendeletét, a melylyel egyesületünknek fenmaradását örökre biztosította az által, hogy vagyonának általános örökösévé egyesületünket tette. 3*
