Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.

Szives köszöntés — 160,000 forint

34 get jórészt könyöradományok útján kellett összegyűjtenie, a mi bizony nem csekély feladat volt. Adja az Eg kegyelme, hogy e valóban nemes eszme hazánkban mieló'bb megvalósíttatnék, tekintettel az elhagyott kisdedek ijesztően nagymérvű halandóságára. Szives köszöntés — 160,000 forint. Az árvák az iskolai nagy szünidőben mindennap, a szorgalmi időben pedig hetenként kétszer sétálni szoktak menni a szabadba és rendszerint a városligeti kies fenyvesben telepedtek le, játszással, társalgással, virágszedéssel töltvén el ott az időt. Ugyanott mindennap, délelőtt pontban 11 órakor hintó állott meg és abból kiszállt egy nyájas arczú öreg úr, a ki végig futván a «Pester Lloyd»-ot, felkelt rendes padjáról és sétára indult. Ily alkalommal találkozott a már haza induló árvákkal. E sorok írója magasabb sugalomnak engedve, odaszólt az árváknak: köszöntsétek az öreg urat! Az árvák seregének szives köszöntése láthatóan meghatotta őt és barátságosan viszonozta azt. E percztől fogva melegen érdeklődni kezdett az árvák iránt. A mikor a fenyvesben tartózkodtak, odairányítá lépteit, figyelemmel kisérte magaviseletüket, nézte játékukat, jóízűt nevetvén tréfáikon, gyakran szóba is ereszkedett velük. Az 1887. évben október 7-én délelőtti 11 órakor hinó állott meg az árvaház előtt, a melyből kilépett a nyájas arczú öreg úr. Az árvák meglátván őt, lelkendezve jelentették nekem: itt a nyájas arczú öreg úr, a fenyves látogatója, vájjon mit akarhat?! Belépésekor be sem mutatta magát, nyájas mosolyával kivánt kifejezést adni annak, hiszen mi már régtől ismerjük egymást. Kérem óhajtanám megismerni az intézetet, ezek voltak hozzám intézett beköszöntő szavai. Én udvariasan felajánlottam neki karomat támaszul, mert nehezen tudott járni, kivált lépcsőkön és aztán megmutattam az egész épületet. A tapasztaltak igen jó hatást gyakoroltak reá, keveset szólt, de annál figyelmesebben vizsgálódott és hallgatta magyarázatomat. A háznak tüzetes megszemlélése után felvilágosítást kivánt még némely dologra nézve. Az ülésterembe vezettem, a hol helyet foglalván, élénken tudakozódott az intézeti nevelésről, az árvák testi s lelki gondozásáról, különösen pedig arról, hogy miként gondoskodnak róluk elbocsátásuk után. Többszörösen adott kife-