Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.

Az egyesület újra alkotója

13 rítsa. Férfias szép alak, emelve a költői lélek által, mely nemes vonásaiból sugárzott, első tekintetre megnyerte a sziveket és magával ragadta, a mikor megszólamlott. Hódított beszéde által, de hódított még inkább ritka kedvességű személyiségének egész megjelenése által. A szeretet, a mely egész valóját ihlette, a vele érintkezőket is hasonló érzelemre indította. Lelkülete e varázshatalmával hódította meg a sziveket az árvaháznak, azzal nyerte meg Zsivora Györgyöt, a ki annyira megszerette az árvákat, hogy minden évben Péter és Pál napján vendégképen látta őket rákosi kastélyában, az intézet egyik növendékét orvosnak képezteté ki a saját költségén, végrendeletileg pedig 13,500 frtot hagyott az árvaháznak; azzal nyerte meg az ügynek báró Kochmeister Frigyest, a kinek 20 évi elnökösködése alatt az egyesület azon magas polczra emelődött, a melyen ma áll és ki végrendeletileg 20,000 frtot biztosított az egyesületnek; azzal hódította meg a fővárosi evangelikus családokat, a melyek édes gyermekül fogadták körükbe az árvaházat, örömünnepeik: eljegyzés, esketés, keresztelés, név- és születésnapok alkalmával megemlékeztek az árvákról is. Szeretetének varázshatása alatt állottak a lelkészek, a midőn a szószékről buzdították hiveiket a szent ügy pártolására; a tanítók, a kiknek növendékei gyűjtést rendeztek árvatestvéreik számára, a konfirmandusok, a midőn a szeretet oltárán áldoztak, mielőtt Isten oltára elé léptek. Az áldott emlékű férfiú szive mélyéből szerette az árvákat, gyakran időzött körükben és ilyenkor újra gyermek lett ő is, velük örvendett, velük szomorkodott, a hibásakat atyailag megfeddé, a törekvőket biztatta, az intézet vezetőit pedig szeretetteljesen támogatta nehéz feladatuk megoldásában. A konfirmáns kilépő növendékeket magához rendelte, hogy bizalmas társalgás közben őszinte vallomást tegyenek hibáikról, hogy meggyőződjék hajlamaikról és tehetségeikről és nekik a kellő jó tanácsokkal szolgáljon, atyai áldásával bocsátván el az őt nagyon szerető árvákat. Ilárom évig mint alelnök állott az egyesület élén, 13 éven át pedig mint választmányi tag támogatta az árvák ügyét, ennek lelkes és hü előharczosa maradt haláláig, a mely áldásos életének az 1876. évi július 29-én vetett véget.