Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.

Az egyesület újra alkotója

12 sék, végre pedig a vegyes házasságból származott oly árvák iránti gondoskodás, kiknek vallási neveltetésük iránya, idegenszerű környezetben kételynek van kitéve. Hogy az egyesület jövendőre minél nagyobb terjedelmet vehessen és valóban országossá váljék, a közgyűlés Ballagi Mór indítványára elhatározta mind a nyolcz prot. superintendentiát felszólítani az iránt: járulnának évenkint bizonyos meghatározandó összeggel az egyesület pénztárához, a miért nekik joguk lesz saját keblükből, szintén meghatározandó számú árvát -— a javaslat szerint 3—3-at — az intézetbe felvétetni. E határozathozatalra azon sajnálatos tény bírta a választmányt, hogy a vidék áldozatkészségében keserűen csalódott. Azon várakozásban, hogy a községeket nagyszerű mérvben fogja az intézet számára megnyerni, megküldötte nekik az egyesület évi jelentését, azonban ezen költséges kísérlete majdnem egészen sikertelenül maradt épen úgy, mint ma is, pedig az árváknak 3/

4 része vidéki volt akkor is, mint ma. Az egyesület hatásköre a helytartóság engedélye folytán az egész országra kiterjesztetvén, az előbbi budapesti közigazgatási terület szük határainak ily módon történt tágítása folytán méltán remélhette a választmány, hogy egyesülete számára számosabb résztvevő tagot még a távolból is megnyerhet, azonban e reménye nem ment teljesedésbe, mert az egyesületnek még ma is elenyészően csekély vidéki tagja van. A közgyűlést e lélekemelő szavakkal fejezték be: «Az Úrral kezdők meg ezen emberbaráti intézet felállítását, az ő jóságában és Ígéretében bízván; folytassuk tovább is e nemes munkát, mely nemcsak az evangeliumi egyháznak, hanem drága hazánknak is épen úgy érdekében fekszik». E közgyűléssel befejeződött az evang. árvaegyesület alapításának nehéz, de nemes és Istennek tetsző munkája és a mennyiben annak második intézői azt újjászervezték, abban új szellemet teremtettek és oly alapokra helyezék, a melyeken az utánok következők bizton tovább építhettek, ezzel újjáalakították az egyesületet, a melynek mozgató lelke Dr. Székács József, pesti ev. lelkész volt, a ki azért méltán nevezhető: az egyesület újraalkotójának. Székács lelke teljes erejével, szive egész melegével karolta fel az árvák ügyét és benne minden megvolt, a mi arra való, hogy lelkeket hódítson s az új intézmény híveinek számát szapo-