Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.

Az egyesület újra alkotója

11 mi árváink ügye forog fenn, itt tehát legközelebb nekünk kell cselekednünk s ha aztán a külföldi atyafiak e szent munkának előbbreviteléhez önként és örömest járulnak, ez emelő és hálás érzetet ébresztend bennünk s azt fogjuk nekik kiáltani: «Hála! az Isten áldjon meg titeket!» Hála az Égnek, hála a magyar honpolgárok áldozatkészségének, szégyent vallaniok nem kellet a külföld előtt, nem kellett annak hálát mondania; minden külföldi segedelem nélkül a saját erejéből küzdötte fel magát az egyesület azon magas színvonalra, a melyen ma áll, tisztán a magyar honpolgárok, az Isten szent lelke által sugalmazott önzetlen felebaráti szeretet szülte áldozatkészségének köszönheti tekintélyes vagyonát, a mclylyel ma rendelkezik, híven sáfárkodván a reá bízott talentumokkal. «Többet, mint a mit kértünk és kérhettünk, tett az Úr a mi evangéliumi árvaintézetünkkel», ez örvendes jelentéssel lépett az új választmány az 1861. évben január 30-án tartott közgyűlés színe elé. A tagok száma az előző évéhez képest 268-al szaporodott, a pénztár 3279 frt fölösleget mutatott. Az árvák számát felemelte 16-ra, jóllehet a közgyűlés által felhatalmaztatott 20 árva felvételére és a pénztár állása ezt meg is engedte volna, mindazonáltal a választmány az vélte, hogy új kötelezettségek elvállalásában a lehető legnagyobb óvatossággal és korlátozással kell eljárnia, a mire részint a nehéz időviszonyokra vetett figyelem, részint pedig és főleg az látszott sürgetőleg bírni, hogy az 1861-ik évvel, az 1859-ben belépett tagoknak szabályszerű kötelezettsége lefolyván — ezeknek további részvétére bár bizonynyal számolhatni — az ő jogérvényes nyilatkzatuk vétele előtt azonban még sem találta tanácsosnak az egyesületre minden bizonyos alap nélkül új terheket róni. Ellenben több künnlakó árvát pénzsegélyben részesítettek. A közgyűlés határozatához képest az árvák élelmezését május hó elejétől maga a választmány a nőbizottmány segélyével házilag kezeltette. Az árvák felvételére nézve a következő körülmények figyelembe vétele szolgált irányelvül: kiváltkép «teljes árvaság», továbbá szegény lelkész és iskolatanítók árváinak kegyelése, hogy ez által az illető községek érdekeltsége intézetünk irányában lebilincseltessék, továbbá vidéki községekhez tartozó árvák figyelembe vétele a végett, hogy azon még egészen eloszlatni mindeddig nem sikerült előítéletnek, mintha egyesületünk pusztán csak Budapestre szorítkoznék, gyakorlati megczáfolás által eleje vétes-