Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.
Az egyesület újra alkotója
10 Különösen a budapesti evangélikus családokban az árvaház ügye mindenütt kedves otthonra talált, mondhatni belső családi ügygyé vált. Elismerést érdemelnek kiváltképen az evangélikus német anyanyelvű nők, a kik lelkesedéssel, önfeláldozó buzgalommal karolták fel az árvák ügyét. Az intézeti háztartás vezetése és ellenőrzése czéljából Bauhofer indítványára nőválasztmány alakíttatott, a mely, élén a nemesszivü Liedemann Frigyesné szül. Ricke Rózával, hathatósan támogatta az igazgató férfiválasztmányt. Az egyesület intézői által elvetett mag jórészt termékeny földbe hullott, gazdag és szegény egyaránt szive sugalmát követve önként áldozott az emberbaráti szeretet oltárára. Csak az arisztokraczia tartotta magát távol a szent ügytől. Egyébiránt az igazság érdekében konstatálnuuk kell, hogy az egyesület demokratikus elveken alapult és ez alapon áll ma is; az árvaház a középosztály alkotása, az fejleszté, az tartja fenn ma is. Az Isten hajlékai, a templomok is lelkes szószólói voltak az árvák ügyének. A lelkészek alkalomszerűleg majd a szent beszédben, majd annak végeztével hívták fel reá a hallgatók figyelmét, sőt a Deák-téri (akkor szén-téri) evang. templomban arra a czélra kijelölt külön időben előadásokat tartottak az egyesület törekvéséről és működéséről, ez úton is terjesztőleg hatni és a híveket az áldozatkészség erénye iránt fogékonynyá tenni akarván, nehogy ez érdemben szégyent valljanak a külföld előtt, a mely éber figyelemmel kisérte az árvaegyesület munkálkodását. Erre vonatkozólag ily alkalommal Székács József álláspontját körvonalazván, az önérzetes hazafiság sugalmazta beszédében ezeket mondá: «A lelépett bizottmány évi tudósításában kilátás nyujtatik arra is, hogy a német és angol testvérek részben Ígéretet, részben reményt nyújtanak, miszerint ők is fognak minket gyámolítani. A mostani bizottmány bizonyosan fel fogja fogni ezen fonalat is s az előbbi választmány igen tisztelt tagjaival vállvetve mindent elkövetni, hogy ez oldalról is áradjon ránk testvéries segedelemnyujtás. De én megvallom gyengeségemet, én némileg átallani fognám, ha itt a külföldi segedelem a honit felülmulandaná. A külföldi atyafiak segedelmét üdítő égi harmat gyanánt tekintem ott, hol az magunk által bőven nyújtott segedelemhez, mint testvéradomány csatlakozik; de midőn az oly czélra nyujtatik, mely legközelebb a mienk, de a melyért magunk nem tettünk semmit, vagy keveset, eleven szénnek látszik előttem, mely fejünkre gyűjtetett. Itt legközelebb a
