Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)
III. A késmárki főtanoda mint kerületi lyceum 1839 óta
dalról hangoztatott, aggodalmat is felülmulta a szilárd meggyőződés, hogy a második jogtani szék felállítása áltel a hazai tudományosság legsürgetősb szükségének fog megfelelni, mi a többi főtanodákra is kitűnő példaként serkentőleg fog hatni, annál is inkább, minthogy ezen tanszék felállítása, valamint egész főtanodánk újjászervezése, az ev. egyházegyetem által helybenhagyott és életbe léptetendőnek határozott zayugróczi tervezet alapján történt. — Hunfaivy ^846-ik évi iulius 12-én tartott iskolai közgyűlés a második János mint 0 c J 2-ik jogtanár jogtani székre a tudományos és jeles paedagogiai tehetsége által 1846 ota. kitűnő Hunfalvy Jánost rendes tanárul hivta meg, ki is testvérének magasztos intentióit elvhü következetességgel erélyesen támogatva, vele és többi kartársával karöltve nem csekély befotyást gyakorolt intézetünk felvirágoztatására. Fájdalom, a lyceum ezen legszebb virágzásának korszaka csak rövid ideig tartott. A legfényesebb csillagok, melyek akkor intézetünk egén ragyogtak és erre annyi fényt és dicsőséget árasztottak, nem sokára egymásután eltűntek; egész hazánk látóhatára vészterhes sötét fellegekbe borult és a duló vihar letépte intézetünk élőfájának viruló ágait. Egyéb szer- ^ negyvenes években lyceumunknál foganatositott szervezési mozzanatok intézkedések sorából a fentemlitetteken kivül még következők em1840-46. litendők: 1840-ben a szabadkézi rajzolás oktatására Müller Lajos rendes tanítóul alkalmaztatott. Az 1843-ban berendezett gymnasztikában Korbély József, felsőbb osztályú tanuló ifjú, két éven át vezeté a tornászatot, miután erre a lyceum költségén Budapesten kiképeztelt; utána pedig egy másik ifjú, ki az ő útmutatása szerint magát arra tüzetesen képezé ki, bízatott meg annak további tanításával. 1844-ben Sonnenberg Albert a franczia nyelv rendes tanítójául neveztetett ki, aláírási uton begyűjtendő adományok és magántanítványai tanpénzéből befolyó dijaztatása mellett. — A do natu si osztály, melyben Weisz János halála után 1836 óta Böhmisch György János működött, 1844-ben a zayugróczi tervezet értelmében, valamint a belvárosi népiskola újjászervezésénél fogva lyceumunknál megszüntettetett és annak helyébe a helybeli egyházközségtől egy belvárosi reálosztály szerveztetett. Ennélfogva a Wéber-féle pótlék, mely 1840 óta a lyceumi pénztárból azon tanárnak járt, most a grammatikai és syntaktikai tanároknak jutott, egy részben pedig az alsóbb osztálybeli tanulók szorgalomdijára fordíttatott. Megjegyzendő azonban, hogy az ének- és zongora-, illetőleg orgonajátékban a gymnasiumi tanulók ezentúl is ugyanazon tanitótól nyertek oktatást, ki viszont ebbeli fáradozásaért az egyházkerülettől évenkinti segélydijazásban