Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)

III. A késmárki főtanoda mint kerületi lyceum 1839 óta

részesittetett. A tápintézet feletti felügyelet, az ephoratus, mely 1846-ig a rcctoratushoz vala kötve, Hunfalvy Pál indítványára ettől elkülönilletett és ugyanakkor 6 évre Stenczel Hugó tanárra ruháztatott. Ezen tisztséggel járó díjazásra (100 vfrt), valamint az alumneum egyéb szükségleteire, a mennyiben ezek az évenkint begyűjtött könyöradományok- és az alumnisták befizetéseiből nem valának fedezhetők, egy 1837-ben hozott közgyűlési határozat folytán, a lyceális pénztárból évenkint 300 vfrtnyi segélyösszeg nyújtatott. 1845-ben Lőrincsék Samu, a theologia tanára, ki ecyszersmind Vultuzás a . theologiai és a rhetoricai és bölcsészeti osztályokban a vallást és magyar iro- mathedalmat adta elő és mint a vallásos eszményiség, a hazaszeretet és humanitas lelkes apostola buzditó szavával és tiszta jellemével nemesítő befolyást gyakorolt a tanuló ifjúságra, ezen hivataláról lemondván Lovinyobányára ment el lelkésznek. Ezen tanársággal Steiner Samu, a mathematica és természettudományok eddigi tanára ruháztatott fel, ennek helyébe pedig Fürész Ferenc z hivatott meg. 1847-ben a főtanoda egy másik jeles tanárától, B e n e d i c t y tanaiJánostól fosztatott meg azon évi november 25-én bekövetkezett emiékezete, halála által. 0, ki fáradhatlan működését 28 évig szentelte intézetünknek, még teljes erejében és működése delén ragadtatott ki az élők sorából. Benedicty 1796-ban augusztus 11-én Nagy-Libercsen Nógrád megyében született és miután Miskolczon, Losonczon, Selmeczen, Beszterczebányán, Késmárkon, Pozsonyban, végre a jénai egyetemen tanulmányait bevégezte, Késmárkon 1819 óta a syntaxisban, 1824 óta pedig a felsőbb osztályokban a történelem, statisztika és bölcsészet tanáraként működött. Világos és törekvő szellemű, erélyes természetű és szilárd jellemű férfiú lévén, működésében egész lényegét nyilvánitá. Erősen sűrgeté tanítványait kötelességük teljesítésére, kiket is minden tanév kezdetén e szavakkal szokott feladatuk fontosságára figyelmeztetni : Die, cur hic ! Esto memor patriis cur hue sis missus ab oris! Elénk érdeket ébresztő előadásával tanítványai gondolkozását igyekezett fölkelteni ; ezeket világos felfogásra, határozott előadásra és öntevékeny kutatásra vezetni. „Non multa, sed multum" jelszava szerint nem az átvett tananyag bőségére, hanem annak alapos megértésére és mindenoldalú alkalmazására helyezé a fősúlyt. A mint pedig a tudományban az egyoldalúságot kikerülve a tudomány egyes ágainak belső összefüggését és ezeknek az életre való alkalmazását keresé, ugy az ifjúság mindenoldalú és összhangzó kiképzését, az értelmi tehetségek mellett a nemes izlés kifejtését, az akarat és jellem szilárdítását tűzte ki oktató nevelésének czéljául. Ennek elérésére pedig nélkülözhetlennek tartá a szellemi mivelődés