Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)

III. A késmárki főtanoda mint kerületi lyceum 1839 óta

a magyar nyelv ápolására — pro evehenda lingua hungarica — tett alapítványa. A szerint méltán azt lehet mondani, hogy más hazai főtanodákhoz képest a késmárki legőszintébben simult a magyar nemzetiséghez és legnagyobb áldozatkészséggel felelt meg a hazai tudományosság és nevelés iyényeinek. A mint a negyvenes években mindinkább öntudatra felébredő Azayugróczi magyar nemzeti genius és az előhaladott korszellem igényeinek jgl^ésT&is. megfelelőleg a szabadelvű reformtörekvések nagyobb mérveket öl- évben, töttek és az állam és egyház intézményeiben lényeges átalakításokat hoztak létre: ugy hazánk közoktatásügyi terén is ugyanazon eszmék behatása alalt az alsóbb és felsőbb tanintézetek czélszerűbb szervezése, a megfelelő tanulmányok meghatározása és rendszeresebb beosztása, valamint az ezekre alkalmazandó észszerűbb módszer megalapítása legsűrgősb feladatnak tekintetett. Kiváló buzgóságot és ügyszeretetet tanúsított az evang. tanintézetek korszerű átalakítása körül gr. Zay Károly egyetemes felügyelő, kinek felhívására 1841-ben és újra 1845-ben az összes magyarhoni ev. tanintézetek küldöttei, tanárok*) és egyébb szaktudományos férfiak Zayugróczon értekezletre gyűltek össze és azon tantervezetet dolgozták ki, melyet az egyetemes egyházgyülés 1842-ben és némely módosítással 1846-ban véglegesen megalapított és valamennyi ev. tanintézet egyöntetű újraszervezésére irányadóul alkalmazott. Ezen tantervezet**) fővonásaiban következőt tartalmaz : Főelvül tűzvén ki a szervezendő iskolák egyformaságát, azaz a tanulmányoknak minden iskola terjedelméhez és körülményeihez mért számának és rendének tökéletes egyenlőségét és egységét, magokat az iskolákat felosztja népiskolák- és tudós iskolákra; amazok vagy falusi (elemi), vagy polgári iskolák; emezek részint gymnasiumok, melyek ismét vagy grammaticai iskolák (progymnasiumok) vagy humanisztikai iskolák (gymnasiumok szorosb értelemben); részint lyceumok és ezekben ismét három pálya, u. m. bölcsészeti, jogtani és hittani pálya (szak) fordul elő. Mind ezen iskolákban tannyelvül a magyar nyelv van kitűzve, melynek alapos megtanulására már az elemi osztályokban, kivált más anyanyelvű tanulóknál kellő gond fordittassék és mely minden osztályban mint rendes tantárgy fokozatosan szóbeli előadásokra és irálygyakorlatokra alkalmazandó, valamint a felsőbb oszályokban irodalomtörténeti *) A lyceuiu részéről a zayugróczi gyűlésre küldettek 1841-ben Stenczel Hugó és Benedicty János, 1845-ben pedig Hunfalvy Pál ës Forberger Dániel tanárok. **) V. ö. Az egyetemes egyházi közgyűlés 1842. és 1846. évi jegvzőkönyveinek 6. és 8. pontját, valamint a külön lenyomatban kiadott „oskolairendszert".