Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)

Bevezetés

kezdetével egybeesik, 1760-ig kizárólág a késmárki ág. hitv. evang. A k

ésmárki evang. egyházközség pártfogása alatt állott; nevezett évben pedig a szepes-^toia keietniegyei földbirtokos nemesség karolá fel erélyesen ezen intézet ügyét,

kezés

e- P

ár

tés azóta annak partfogásában osztozik a késmárki ev. egyházköz- átalakulása, séggel, melylyel is akkor a „coalitio" nevű egyezményt kötötte. Az 1839-ik év óta az „a

mica" nevü szerződés folytán ezen intézet pártfogása a szepesi XIII városi, tátraaljai és VII bányavárosi egyházmegyére terjesztetett ki. A pártfogóság helyesen fogván fel a fejlődő tudomány és nevelés, valamint egyházunk és hazánk mindenkori igényeit, ezen tanintézetet kivált az utolsó két században ismételve olyképen szervezte, hogy fenséges feladatának áldásteljes sikerrel felelhetett meg. Ezt tanúsítják különösen az 1767-, 1788-, 1803-, 1805-, 1814-, 1840-, 1846-, 1852-, 1861-, 1869-, 1873- és 1884-ben létrejött szervezési dolgozatok és az intézetnek korszerű átalakulásai. Ha tehát ezen iskola negyedfél százados múltját rövid vázlatban tekintjük, látni fogjuk, mi volt keletkezésének alapja, miképen fejlődött ki idő folytában annak jelen alakja, mily buzgá pártfogók, lelkes tanárok és kedvező körülmények voltak külső fennállásának, belső átalakulásának és üdvös működésének tényezői ; mily módon felelt meg az egyház és haza, a tudományos nevelés és korszellem igényeinek és végre, mit igényel az intézet a jelen korban is, hogy továbbá is szilárdan fennállhasson és teljes erővel folytathassa dicső múltjához hasonló szellemben áldásos működését.