Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)
Bevezetés
G melyek hangjaitól az olasz nép hosszú tespedő álmából nemzeti öntudatra, szabad gondolkozásra és uj tetterőre ébredett fel. A classieai tanulmányok — a renaissance és humanismus — által ezen megifjodott szellem szárnyra kelvén az Alpokon tuli országokat kezdé bejárni és felkölté hatalmas szózatával a népeket a szellemi békók lerázására és kölcsönzött nekik éles fegyvereket a szellemi harczra. A NEMET- Nem sokára azután Németországban is Reuchlin, Erasmus, országi ^ elassicismus Melanchthon kinyitották a classicusok elrejtett és bedugult forráes reformatio sa ]-|. gz ej { ^g^g szellemével magokat és másokat gazdagítván, — és az elmékben pezsgeni kezdett a szabad gondolkozás és a nemzeti szabadság érzete a scholasticismus és az uralkodó egyház nyomása ellen, a mesterkélt viszonyokból kibontakozni akaró vágy és a vallásos érzelem isteni szikrája az ezt elfojtani és korlátolni törekvő emberi állitások és balitéletek ellen. Akkor Luther és a többi reformátorok örvendve olvasák ki a régen porban heverő szentírásból ezen isteni igét: „Legyen világosság, és lőn világosság." A reformált Magok a reformátorok pedig korán látták be, hogy a vallási kében világosság táplálására és terjesztésére nélkülözhetlen a tudomány szervezett az e z|- ápoló iskola. A mint pedig a tisztított vallás egyedüli forrásául a szent irást, úgy az újonnan szervezendő iskola alapjául a görög és római classicusokat vevék föl, mivel belátták, hogy a görög és római classicusok müvei szellemdus tartalmuk és nemesítő hatásuknál fogva legalkalmasabbak az értelmi tehetségek kifejlesztésére, az akarat fegyelmezésére és egyúttal a tisztultabb vallásos eszmék felfogására és követésére. Mert a középkorban virágzott nemzeti irodalom elhervadt, a bölcsészet és természettudományok csak lassan kezdének bibontakozni a scholasticismus szerzetesi egyenruhájából. A hitujitás óta tehát a szentírás és a classicusok által megifjodott szellem amaz ikerszülöttje : a vallásos hit és a felvilágosodott értelem protestantismusa karöltve és egymást támogatva állott fenn és járta be a föld kerekségét és kizárólag csak ama két forrásból, a szentírás és a classikusokból mérité folyvást táplálékát és életének erejét elannyira, hogy Németországban és hazánkban a nemzeti irodalom és a realtudományok sokáig egészen parlagon heverének. A protestáns theologiából azonban mindinkább kiveszvén a reformátorok mindenoldalulag kutató szelleme és gondolkozási szabadsága, befejezett dogmatismussá és az általa befolyásolt tudomány üres alakisággá merevült, mely a tudomány szabad kifejlődését akadályozá és az élet nagyobbodó szükségleteinek többé meg nem felelt. A reaiismus. J) E a z élet keresztül tört a korlátozó határokon és egyes önállóan gondolkozó lángelmék más irányokat nyitának a tudomány-