Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.
104 110 A romok összeszedése. Az evangélikusok állapota 1750. után. 1750. után is sanyarú maradt az evangélikusok sorsa, mert hiszen minden néven nevezendő üldözési mód továbbra is foganatba vétetett ellenök. Azonban, mivel a megmaradt protestáns földesurak, mint patronusok védelmök alá vették a szegény ev. egyházak hiveit, már több mint két (a daróczi és magyar-jakabfalvi) egyháztól még nem fosztathattak. Továbbá igen sokat tett az, hogy az Ambrózyféle 1743-ki Can. Visit, óta az ev. urak is jobban kezdvén gondolni ev. hitsorsosaik sorsával, a protestáns öntudat megerősbödött és az urak jogaira támaszkodva, most teljes határozottsággal védelmezte a megmaradt romokat. Ambrózy a visitatió alkalmával különösen szervező s egyházilag épitő, * belsőleg erősbitő, különösen ima- és énekes-könyvek, agenda és kateehismus kiosztása, megszerzése által, hitben edző hatásával működött közre a romok megmentésén, minek különösen akkor lőn áldott foganatja, midőn II. József császár, anyja életében uralkodó-társul vétetvén 1765. mind nagyobb befolyást kezdett gyakorolni az ügyek menetére. Midőn pedig II. József mindjárt trónraléptekor elárulta, miszerint a szegény megtörött protestáns egyházon is könyörülni akar s különösen midőn örökké áldandó elhatározásával a türelmi rendeletet tette közzé 1781. okt. 25-én, fellélekzett a már-már fulladozóban lévő egyház. Mint a fojtogatott s már-már élettelen embert ha a torkát szoritó kéz levétetik s uj fris levegőt szivhat magába, visszatérvén organismusának rendes működése, uj életre ébred, újra erőhöz kezd jutni s hatni, működni lesz képessé; ugy a protestáns egyház is, levétetvén róla az őt fojtogató s már-már megölő üldözés átka, uj életre kelt, uj erőre kapott II. József kegyelméből, türelmi rendelete hatása alatt. — Sárosban ennek különösen abban látszott meg hatása, hogy a még létezett (lézengett) egyházak, a szab. kir. városi egyházakat is ideértve, igen megszaporodtak lélekszámban, mert az egész megyében titkon létezett evangélikusok a II. József türelmi rendelete után, ezekhez csatlakoztak leány-egyházakul. — Azonban sok ezen hivek közül néhány mértföldnyi, több kilométernyi, távolságra lakván az anya-egyházaktól és nem lévén módjában az ev. istenitiszteletben részt venni s igy hite felől felvilágosittatni, elveszett a protestantismusra nézve mégis. Es e körülmény, s életviszonyaikat tekintve, nem lehet csodálkoznunk, hogy napról§['; napra fogytak, ugy, hogy p. o. az egykor oly hires protestáns ev. W' központon Berzeviczén és vidékén (és más távolabb fekvő helyeken !Í\ • is) folyton-fogyott, fogyva-fogyott az evangelikus lakosok száma s §?•' már 1846-ban alig 100 lélek volt (ma már alig van 1—2). Épen jgy volt ez a Szeben feletti vidékkel stb. (Valószínű, hogy rövid - idő múlva Szeben felett nem igen lesz evang. található.) Mivel pedig II. József, a mit egyszer adott, azt megadta és annak élvezetében alattvalóit háborgattatni nem engedte, ennek «V folytán a türelmi rendelet ellen vétő közegek, állami, megyei és H városi tisztviselők, eljárásuk a nagylelkű, nemes gondolkozású császár II,. előtt felfedeztetvén, csak a protestánsoknak használtak, mert Il-ik Kp József mindinkább kedvező rendeletekkel erősítette meg türelmi Bt rendeletének intézkedéseit, különösen mióta ujitásai miatt a pápával £ is némi viszályba keveredett. A mit II. József nagylelkűsége kegyelemből adott és megtudott őrizni a protestánsok javára, azt törvényesen biztosította a l ; v. n. Leopold idejében, az 1790/1-ki országgyűlésen alkotott XXVI. t.-cz. — És most a törvény védelme alatt folytatták a sárosi evange*likusok — mint a többiek is — a császári kegyelem melegítő napjának hatása alatt (II. József kegyelméből) megkezdett egyházmentő * taunkát. — S ennek köszönhető, hogy a megmentett romokból egy uj, megfogyott bár, de még végleg meg nem tört, sáros-zempléni » ev. e'speresség állott elő. — Különösen hálás elismeréssel kell itt * megemlékeznünk a sárosmegyei és zempléni ev. urak egyházmentő ' munkájáról. Ezek több mint 40 éven át voltak az egyháznak jóformán egyedüli támaszai, kivált azért, mert volt idő, a hol egy-két lelkészen kivül. alig állott több hivatásának magaslatán. Végül siti került ezen uraknak uj virágzásra segíteni az iskolákat, s nevezetesen az eperjesi ev. ker. collegiumot, a mely ez időben a sárosig zempléni esperességnek papokat nevelt, — úgy, hogy egy uj hivatalát betölteni, az egyház ujravaló felépítésében lényegesen közreI működni képes papmemzedék állott elő. — Ezen idő már az 1774-ki jun. 21-ki gyűléssel köszöntött be s ez időtől különösen nagy érdemeket szerzett magának az egyház reorganisátiója körül : Dessewffy Tamás, Péchy Gábor, Potturnyay András, Dessewffy András, Fejérváry Károly, később György, a kitűnő, buzgó, áldozatkész felügyelők sorából: Bánó Imre, Roskoványi István, (mint egykor a ker. felügyelő Szirmay István, úgy most mint esp. felügyelő), Szirmay András, Szulyovszky András, mint másodfelügyelő (előbb |f jegyző s ügyész) Tomka István stb. Ezek mellett: Pulszky Károly és Sámuel, Meliorisz Dániel, Ganzaugh József, a Dessewffyék, ifj.
