Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.
112 D. Tamás stb., a Tahyék, Mihály stb., Bánóék Gábor és Tamás, Ujházy Sámuel, a buzgó jegyző: Henszelmann Frigyes, stb. stb. Az esperesek közül ez időben különösen : Berzeviczky Imre 1783-ig. A buzgó jeles hanusfalvi Sehulek András, a lelkiismeretes és szorgalmas Sztanyik Mihály, a szorgalmas és pontos Sehulek András (Kükemezei) stb. a kik egészen az újjáalakulás idejéig az 1826-ki Oanonica Visitatiót megelőző évekig hü társai voltak az egyházmentő uraknak, úgy, hogy az 1826-ki Canonica Yisitatió már teljesen rendezett viszonyokat találhatott. Hálás kegyelettel kell itt megemlékeznünk még Nicolai Sámuel superintendensről, a ki szóval, tanácscsal, tettel, az 1806-ki Canonica Visitatióval stb. és különösen nagy alapitványaival segítette a regeneratio művét, miben nemes elődét utánozni, az ő utóda Szontagh Sámuel, superintendens is igyekezett. így állíttatott vissza az azon időtől különösen belső erősbödésén fáradozó sáros-zempléni ev. esperesség, melyhez 1842-ben a beregmegyei Uj-Klenócz 1869-ben a Sárosmegyei Budamér csatlakozván, az ma 20 egyházból áll. (Lásd alább). Királyi rendeletek. Helytartótanácsi parancsok. B. Intimata. Érdekes világosságot vetnek az evangélikusok sorsára mint egész Magyarországon, úgy különösen sáros-zempléni ev. esperességben a nagy üldözések korából s a feléledés korából ide iktatott királyi rendeletek s helytartótanácsi parancsok, melyek közül itt csak a legérdekessebbeket s a sáros-zempléni ev. esperességet leginkább érdeklőket véltem czélszerünek felvenni, hogy azok tartalmából is következtetést vonhasson az olvasó az evangélikusok egykori állapotára. Merítettem azokat a fent megnevezett forrásból. A) Az üldözés idejében. A magyarországi evangélikusok állapotának az egyes időszakokban megvilágítására szolgálnak a következő adatok. I. Leopold király 1699. decz. 2-án Zabler Jakab superintendenst, I bártfai lelkészt, hivatalától elmozdittatni parancsolja, mert i 1. bár Tököli-párti volt s elűzetvén, a polgárok által ; visszavitetett, kegyelmet Leopoldtól nem kért, 2. levéli113 leg élénk összeköttetésben áll a túl a dunai s erdélyi evangélikusokkal és reformátusokkal és az 1697-ben Tokaj körül zajongókkal, 3. a felvidéki szászokkal oly gyakran érintkezik s gyűlésez, hogy gyanússá lett s több katholizálni akarót visszatartott. I. József király 1709. decz. 12-ről azt parancsolja, hogy a megzavart vallási egyházi viszonyok, a Rákóczi forradalom előtti állapotba helyezendők vissza. Bécs. ugyanaz megerősítve 1710. nov. 10-ről. Bécs. Eleonora királyné Bécs 1711. jun. 28. az eperjesi evangélikusoknak, ha belvárosi templomaikat s a collegiumot s iskoláikat átadják, a külvárosban telket adatni, szabad vallgyakorlatot engedni parancsol. III. Károly Pozsony 1712. máj. 29. a bártfaiaknak visszaadatni parancsolja a városon kivüli templomukat s szabad vallásgyakorlatukat. (Ugyanez ugyanezen időből az eperjesiekre vonatkoztatva.) Ezen parancs a törvényekre hivatkozik s más egyházakra is alkalmazható volt, kivált a filiálisokra. (Sárosmegyének szólt.) ugyanaz ugyanazt parancsolja 1714. jul. 12-én. III. Károly 1717. máj. 22. Laxenburg: tiltja az evangélikusok s reformátusok magán és titkos összejöveteleit. Helytartó-tanács 1725. aug. 18. a megyéknek parancsolja, hogy ha vannak ev. és ref. lelkészek a kik magukat superintenseknek nevezik, vonják kérdőre : mi jogon teszik azt ? ugyanaz u. azt parancsolja 1727. decz. 5-ről. in. Károly rendelete 1719. aug. 9. a Thurócz, Bodrog és Veszprém, Közép-Szolnok és Kraszna-megyei ev. s ref. büntetése ügyében, akik a „decretalis esküt 4 a szent szűzre s minden szentekre letenni nem akarták s azért 64 frtra s börtönre Ítéltettek. Helytartó-tanács 1732. márcz. 7. senki addig superintendensnek vagy más bárminemű felsőbb egyházi hatóságnak el ne ismertessék s jurisdictiót ne kapjon, mig a király azt különösen meg nem engedi. nye és Erdőcske templomainak elvételét tiltja s Jakabfalva s Güllyviz, a sóvári plébános által elfoglalt (filialis) templomairól, jelentést kér a helytartótanács 1732 máj. 15. 8
