Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.

100 sokkal a templomhoz mentek és levevén a pecsétet, bementek s meghúzatván a harangot, végezték szertartásukat s istenitiszteletöket, melyen az ifjabb Szirmay gróf is jelen volt. — Isteriitisztelet végeztével a két szolgabíró a plébánosokkal, köztük tiszt. Dessewffyvei, a Lubotinaival, magukkal vévén néhány hajdút. — a parochiára mentek, ott pedig az ev. lelkész nejének, a ki magában volt otthon, mert férje távol volt, durva szavakat mondván, megparancsolták, hogy rögtön menjen ki, s dolgait vigye ki. S erre őt kényszeritették is, a mi czélból már 3 falusi kocsit oda rendeltek volt. A papné pedig lábaikhoz borulván, igen-nagyon kérte őket, hogy neki legalább egy kis időt engedjenek, vagy legalább azt engedjék meg, hogy a szomszédban tehesse le dolgait: de semmit sem engedtek meg, sőt ellenkezőleg, azon pillanatban kimenni kényszeríttetett s dolgaival együtt Szebenbe vitetett kocsin. — Ez megtörténvén, a megyei urak az elfoglaltak szigorú megvédésére ösztönözték társaikat s az egész éjjen át, furkósbotokkal felfegyverzett városiak csatangoltak a falusiakkal a városon végig, egymást biztatva. 22. Márczius 17-én Oculi vasárnapon, rögtön hajnalkor meghúzatott a harang, melyet hallván minden városi katholikus és a falusiak, a szolgabirákkal és sok más nemesekkel együtt bementek a héthársi templomba, s ott végezték szertartásukat ; a mi megtörténvén, a paplakon lakoma rendeztetett, melyhez minden szükséges a grófnő udvarából hozatott. Eddig a szórói-szóra hiven követett (fordított) forrás. Igy tétetett Héthárs katholikussá ! Az egykor s oly sok évig virágzó német, majd német és tót nyelvű evangelikus egyház s jólétnek örvendő protestáns városból teljesen kiirtatott az evangélium világossága, s mainap alig van ott egy lélek annyi ezerek helyén ! Ehez csatolhatjuk : Matthias Bahil „ Tristissima Facies" Ecclesiarum Hung. Protestantium. 1747. adatait a sárosi ev. esperességre vonatkozólag. Bahil Mátyás, az ev. hitvallásnak ezen sokat szenvedett vértanuja, ki mint 14 éven át eperjesi ev. szláv ajkú lelkész, a legnagyobb üldözéseket volt kénytelen szenvedni s végül börtönbe vettetett^ mert az ev. tót nép hitbuzgóságának növelésére több részben eredeti, részben fordított müvet adott ki és osztott szét a nép között és ki; ha börtönéből csodálatos módon meg nem szökik és Boroszlóba •nem menekül, a legkegyetlenebb halállal sújtatott volna s adataiban mint szem- és fültanu teljes pontossággal, hűséggel és részletesen irja le az evangélikusoknak Mária Terézia idejebeli valamennyi előbbi üldözésnél kegyetlenebb üldöztetését, a sáros-zempléni ev. 103 esperességre vonatkozó adataiban szórói-szóra ugyanazt mondja, a mit az illető egyes egyházak okmányaiban hitelesen elbeszélve találtam. Adataiból a következőket jegyzem fel : 1. Eperjesnek 18 éven keresztül (1681. után) nem volt temploma, iskolája, papja, tanítója, daczára annak, hogy a minoritáknak átadott volt tót templomot Keczer Sándor segélyével ők építették. Bizonyos Tivader apagyilkos felmentetett a büntetés alól, mert eretneket ölt, midőn ev. atyját ölte meg. 2. A kőszegi papot valamely oknál fogva kizavarván, a templomot is elvették. 3. Gulvisz és Kakasfalvának 0 Felsége templomépitési engedélyt adott, de a földesurak nem adtak telket, azt mondván : az kincstári birtok, adjon a királyné! 4. Bornemiszsza István alispán, hivatalos hatalmával visszaélt, hogy az evangélikusokat kiirtsa. 5. 2000-nél több temploma volt egykor az evangélikusoknak s hogy azokból alig maradt 200, oka, hogy ugy foglalgatták a templomokat, mint p. o. a 6. polomait, melybe titkon vadászat ürügye alatt közelitvén egy Berzeviczy a berzeviczei plébánossal, az ajtó betörése után, a plébános belopta az ostyát s azután Ő Felségétől azon rendelet jött, hogy mivel már abban a r. kath. szentség van, többé abban, daczára hogy Berzeviczy Kristóf legidősb fia, mint földesúr, ez ellen a betöréskor protestált, ev. istenitisztelet nem tartható. Hasonló módon foglaltatott el a 7. roskoványi templom is. 8. Az abosi templom foglalásának történetét Bahil M. épen ugy beszéli el, mint azt az 1743-ki Can. Vis. jkvben leirva találtam. De felemlíti, hogy midőn az báró Sztáray Imrének nem sikerült, Görgey, mint az odavaló birtok bérlője, próbálta azt meg, az öreg lelkészt Prúnyi Jánost kizavarni akarván s megtiltván jobbágyainak, hogy ev. papjoknak valamit fizetni ne merészeljenek. De ez sem sikerülvén, Szinyey Merse Zsigmond alispán ment oda bizonyos Schustrik szolgabíróval, erőszakkal elfoglalnia templomot, de az ev. nép ezeket is kiverte. 9. Ifjabb Szirmay Tamás gróf a szent-mihályi és osztropataki evangélikusoknak, jobbágyainak, nem engedett a kis-szebeni s osztrog| pataki templomokba járni. / 10. b. Klobusiczky István a radácsi evangélikusoknak (tem*J plomuk elvétetvén) nem engedett Eperjesre templomba járni.