Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.

100 19. Yégül márcz. 13-án a város bírája Passut János elment a városi ev. lelkészhez és parochushoz Euffiny Jánoshoz (ez a későbbi superintendens) a városi hatóság kath. tagjaival s követelte tőle a templom kulcsait s megparancsolta neki, hogy 3 nap alatt a paplakot hagyja el. — Ezeknek az illető lelkész azt mondotta : mivel Ő Felsége magának tartotta fel a vallás ügyében való intézkedést, mi egyedül Ő Felségétől függünk, s mivel az nem háborgat bennünket, — másnak ezen kérdésben nem fogunk engedelmeskedni. Hogy pedig a földesurakra hivatkoznak, mutassák meg azoknak hiteles iratát, megbízását, még pedig mind a két uri udvarét és az egész Dessewffy családét, a melyet, ha majd az evangélikusok látandnak, arra is felelnek. így tehát, mivel a kulcsokat nem egyes ev. polgárok, hanem az egész község adta át a papnak, csakis az egész község vehetné azokat vissza, a mi azonban nem fog megtörténni, mivel ennek az evangélikusok, a kik számra nézve messze felülmúlják' a r. katholikusokat, ellenállanának. A papnak ezen szavaira mindnyájan halgattak, kivéve az egy már sokat emiitett Kreutzert, a ki azzal fenyegetődzött, hogy ha ezt az evangélikusok önként nem teszik, erőszakra fogják tenni. Tegyék az urak, ha merik, feleié a lelkész. Ezen feleletet nyervén, midőn a paplakról elmentek, a biró házához mentek, a hol tanácskozván, az egész községet, mind két félt, mindkét hitvallásuakat összehívták és azoknak és a lelkésznek, a ki jelenvolt, ajánlották, hogy adják át a templomot önként, s ne boszantsák fel ezzel a földesuraságot, mert ha másképen cselekesznek, keservesen meglakolnak az evangélikusok. Midőn pedig az ev. polgárok megmaradtak volna, a lelkész előbbi feleleténél, meghagyták nekik a városi katholikusok, hogy jöjjenek össze az ev. papnál és annak hagyják meg, hogy másnap reggel mondjon le az ev. község előtt. Mivel pedig a lelkész és az evangélikusok erre rá nem állottak, némely katholikusok élesen kikeltek a lelkész és annak hallgatói ellen s fenyegetődztek a templomnak erőszakos elvételével. Ez megtörténvén, a biró és a kik akkor jelenvoltak, a kath. esküdtek az ev. polgárokkal együtt megjelentek a paplakon és az a mit azelőtt a lelkésztől követelt, ismételte. Á lelkész pedig az előbb adott feleletet szintén ismételte. Midőn pedig a biró és az esküdtek a magok parochiális (kegyúri) jogát követelték, a lelkész azt kérdezte: vájjon ez mindnyájok akarata legyen-e és az akkor jelenlevő evangélikusok, mind azt kiáltották, hogy : nem! Erre a lelkész azt felelte: mivel tehát az egész község, a mely neki a kulcsokat átadta, nem kivánja azt, hogy azokat a bírónak kiadja, ő azokat semmi esetre sem fogja kiadni. — És midőn a lelkészt Kreutzer sok bajjal fenyegette s azt mondotta, hogy erő101 szakot fog alkalmazni, a lelkész azt felelte, íme a kulcsok a ládában vannak eltéve, törjétek fel erőszakkal, ha meritek, a ládát. Ezt hallván, elmentek. 20. A következő napon azaz márczius 14-én reggeli 8 órakor azonban a biró és az esküdtek, néhány katholikussal a templomhoz mentek, a mely lakattal volt becsukva, kívülről és belülről. A külső lakatot rögtön feltörték, a belsőt pedig, midőn kulcs nélkül kinyitni nem volnának képesek, egy kis fiút küldtek a templomnak kis ablakán a templomba, a ki midőn bejött a templomba, megnyitotta a templomnak ajtaját; a mi megtörténvén, meghúzattak a harangok és 4 szomszéd kath. plébános jelenlétében mise mondatott. — A szentséget a nagyobb oltár felett hagyván és az ajtót újra becsukván s kívülről uj lakattal megerősítvén, eltávoztak. — Az evangélikusok pedig a következő napon, t. i. márcz. 15-én, reggeli harangszóra bementek a templomba, elvégezték istenitiszteletöket szokott módjok szerint, s becsukván ismét a templom ajtaját lakattal, hazamentek. Végül reggeli 10 órakor gyorsan odajött Dobay Károly szolgabíró, hogy a templomot újólag erőszakkal felnyissa, a kitől midőn egy evangelikus azt kérdezte volna: miért zavarja a városi evangélikusokat ősi szabadságaikban? durván felelt neki; és midőn a nevezett ev. neki azt mondotta volna feleletül, hogy ő itt született, s hogy az ő ősei e helyen vannak eltemetve, s szülei is, a kik ezen szabadságokkal éltek, a szolgabíró őt arczul verte. A mi megtörténvén, a többi katholikusok dorongokkal felfegyverkezve rohantak az evangélikusokra, a templom lakatos által felnyittatott, de rögtön ismét be is záratot s a szolgabíró által megpecsételtetett. Az nap estefelé a reggeli zür-zavar után mindkét szolgabíró t. i. Dobay Károly és Zombory Miklós a hajdúk által kisértetve, végrehajtásra Héthársra jött, — s ezek, a kinek csak neki mehettek, annak kegyetlenül nekimentek ; — miért is a városban még megmaradt ev. polgárok igen megijedvén, egytől-egyig nejeikkel és gyermekeikkel szétszéledtek és biztosabb helyre menekültek, a szolgabirák pedig az akkor Héthárson tartózkodó Komlóssynál töltötték az éjszakát. 21. Márczius 16-án korán reggel igen sok katholikus jött össze a szomszéd falvakból, a kik egy font viasz büntetésének terhe alatt kényszerittettek megjelenni. A sürgető róm. kath. parochusok által szoríttatva és kényszeríttetve, a nekik alávetett nép nagy tömegben jött Héthársra. — Harangszóra a nevezett szolgabirákkal és más nemesekkel, nevezetesen Péchy György gyei Sárosmegye aljegyzőjével, Ugronovicscsal törvényszéki elnökkel, vejével és a plébánué