Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.

122 lévén, csak pár ütést kapott. 7. Ama özvegy asszony Tokaji Anna Tarczán újra megveretett. Végül a grófnő vasvesszőkből zablát készíttetett és szájára, arczára, fejére tétette és azt feje hátsó részében bezáratta és azzal, midőn legtöbb volt a vendég, elővezettetett, mivel hogy nevezett asszony azzal vádoltatott, hogy azt mondta volna, hogy Ő Felsége a grófnőt megfogja zabolázni. 12. Ezek eképen elvégeztetvén, a nevezett héthársi polgárok közül négy : Christiánus Tirtsch, Stephanus Jobbady, Johann Teschinszky és Michael Jaeger kettesével békóba veretvén, földalatti börtönbe dobattak, melyben 5 óra hosszat voltak. Végül kibocsáttatván, az előbbi 2 polgárhoz, t. i. Ambrózy Andráshoz és Bornemann Sámuelhez, kik szintén békóba voltak verve, meleg szobába zárattak. Ama özvegy Tokaji Anna pedig a grófnő cselédei közt maradt. Azután a 4 előbb emiitett polgár a békóban járni, a szérűt taposni, s reggel, ha fagyott, a jeget kihordani, délután pedig a többiekkel tollat fosztani volt kénytelen. Végül a grófnő kényszerittette őket az árnyékszékeket tisztítani. Ezen gyalázatos dolgot elvégezvén, fát vágni kényszerittettek. 13. Ezeknek fogsága után febr. 17. Dobay Károly szolgabíró a hajdúkkal Héthársra jött, s ott a következő asszonyokat fogatta el : u. m. Bornemann Sámuel nejét Zsófiát, Holwait Dániel nejét Máriát, a ki polgár volt és szűcs ; Petschauer Tamás nejét Zsuzsánnát, a ki polgár volt és német szűcs, végül Leskó András nejét Évát, a kik közül a két utóbbi t. i. Petschauer neje Zsuzsanna, és Lesko neje Éva, midőn megígérték, hogy római katholikusokká lesznek és rövid időre reá azokká is lettek, ütés nélkül bocsátattak el, az előbbiek azonban és pedig Bornemann Sámuel neje Zsófia, szül. Passut a biróhoz vitetvén a hajdúk által, ott a biró háza előtt egy vastag bottal 12 kegyetlen ütést kapott, úgy hogy ezen kegyetlen ütések következtében egy ideig otthon feküdt betegen; a második Dániel Holwait neje Teschinszky Mária hasonlókép a biróhoz vitetvén a hajdúk által, a kapu előtt egy vastag bottal 12 oly kegyetlen ütést kapott, hogy rövid időre rá letette a gyereket. 14. A fentemii tett polgárok közül, a kik Tarczán börtönben tartattak és emiitett módon kinzattak, következő három, Ambrózy András, Tirtsch Christián, és Teschinszky János félvén a hosszabb börtönben tartástól és a kapandó kegyetlen ütlegektől, róm. kath. vallásra tértek, a többi három pedig, úgymint : Jobbady István, Bornemann Sámuel és Jaeger Mihály kitöltvén 12 napot,' az alispán a szolgabíró, Dobay Károly, és mások jelenletében a kath. szerzetesek lakába vezettettek a börtönből, a hol őket az alispán igy szólította 99 meg: „A grófnő iránt tanusitott makacsságtokért meglakoltatok, még tovább is itt kellett volna fogva maradnotok, de az ifjabb gróf Szirmay kérelmére elbocsáttattok, de előbb leteszitek az esküt a következő három pontra: „1. ha valamit hallottok, a mi a kath. egyház kárára szándékoltatnék mások által, azt rögtön jelentsétek be a grófnőnek, ti magatok pedig békében éljetek a katholikusokkal ; 2. hogy ha valamely lázadás jutna tudomástokra a grófnő ellen, azt azonnal terjeszszétek elő ; 3. ha bármely időben is hivatnátok a grófnő által, azonnal jelenjetek meg és álljatok elő." Mely pontok előttök felolvastatván, esküvel és aláírással kényszerittettek azoknak megtartására. Ennek megtörténte után szabadon bocsáttattak és Héthársra tértek vissza, a grófnő azon meghagyásával, hogy Héthárs városának minden polgárai jelenjenek meg, a biróval és esküdtekkel Tarczán, megkérni a grófnőt. O a vallás bűnét mindnyájoknak el engedi, Lemann György takács kivételével, a kit fogva, megkötözve hozzanak el. 15. Következő napon tehát a biró Passut János az esküdtekkel és néhány polgárral Tarczára mentek és Lemann Györgyöt megkötözve magokkal vitték, ki is, midőn Tarczára jöttek volna, bemutattatván a grófnőnek, földalatti börtönbe csukatott, s nehéz munkával addig gyötörtetett s addig tartatott, mig a kath. vallásra tért. A mi megtörténvén, a biróval együtt többen is Tarczára hivattak újólag, a kik ezen alkalommal szintén katholikusokká lettek. Ezekkel Héthársra küldetett vissza azután Lemann György is. 16. Márczius 9-én bizonyos Horváth Sámuel, körülbelől 100 éves agg evangelikus, a ki igen betegen feküdt a héthársi kórházban, az érette a grófnő által küldött kocsin Héthársra vitetett s katholikussá lenni kényszeríttetett. 17. Ez folytonosan igy tartván, a legtöbb ev. polgár szétszéledt a szokatlan ütlegektől, munkától, s börtöntől való félelmében. Héthárson hagyták nejeiket, házaikat, marháikat s egész bútorzatukat — vagyonukat. Mások a szomszéd szab. kir. városokban telepedtek le s azok közül már egy polgárjogot is nyert Szebenben. 18. Mind erre azt mondotta a grófnő, hogy ő ezt nem a val, lás iránti gyűlöletből teszi; de az minden szavából és tettéből kitűnt, hogy neki nincs más szándéka, mint az evang. vallásnak Héthárson tj| való teljes elfojtása és a templom elvétele. — Igy pár nappal a |j fentemiitettek megtörténte előtt azt mondotta: „Féltek, hogy elvef î szem templomotokat, tudjátok meg, hogy en bármikor felülhetek ai kocsimra és magam mellé vévén káplánomat, azt megtehetem, — mert /• ki akadályozhatna meg engem ebben?" V*