Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.

104 94 esketése ne Héthárson, hanem a szomszéd Dobón történjék. Ekkor azonban a városi hatóság a jogot védelmezvén, nem akarta azt megengedni, hogy az valahol másutt történjék, mivel az a parochiális jogokba ütközött és azon hiványnyal ellenkezett, melyet az akkor, igen kevés katholikus kivételével, egészen ev. községtől a kath. nevében is az ev. lelkésznek, Euffiny Jánosnak adtak a dobóiakkal és tarczaiakkal (a grófnő beleegyezésével) és semviziekkel egyetértőleg (mint filiákkal). — Megtörtént azonkívül, hogy ifj. gróf Szirmay Tamást vadászatról visszatérőben Kreutzer meglátta, a mint épen Héthárson ment keresztül s néki az esküvővel való szándékát elmondotta s egyúttal panaszolva felemiitette, hogy ő a grófnőtől 300 botot kap, ha ki nem viszi, hogy az esküvő a városon kivül, valamely faluban p. o. Dobón a helyi plébános által nem végeztetik, mire az ifjú gróf egy kevéssé megállván a biró háza előtt, a jelenlévőknek t. i. a birónak és az esküdteknek s néhány polgárnak megparancsolta, hogy ne ellenkezzenek a földesurasággal s ne ellenezzék, hogy az esküvő valamely vidéki plébános által végeztessék. Erre Kreutzer azt kéri, hogy a gróf jelenlétében történjék az esküvő, mert, hogy ő különben semmit sem visz ki, mert a polgárok ellenállnak. Mire a gróf azt felelte, hogy ő nem hiszi, hogy a polgárok vele ellenkeznének; ami, ha még is megtörténnék, az ellenkezőknek neveit irja fel s küldje át Tarczára a grófnőnek. És igy történt. Ez okból néhány polgár kegyetlen verést szenvedett, mert feljegyeztetett. 4. Erre szüret előtt közvetlen az alispán parancsára 3 megyei hajdú küldetett, hogy fogják el a többi feljegyzett között Ambrózy Andrást, az első esküdtet is ; a kik, midőn annak szobájába léptek a hátsó ajtón, azt mondták: Fogoly vagy Ambrózy! —Erre megilletődve azt felelte Ambrózy, hogy senkinek sem vétett. Ebből szóváltás keletkezik Ambrózy és a hajdúk között, végül a biróhoz mentek az ügy gyei. Összehivatván az esküdtek és a többi városi polgárok — a polgárok Ambrózyt mind ártatlannak mondották és azt kérdezték a hajdúktól, hogy vájjon ezt a földesúr Dessewffy Miklós beleegyezésével teszik-e? A kihez is rögtön elment 5 polgár megkérdezni : vájjon az ő beleegyezésével viszik-e Ambrózyt Tarczára foglyul ? Ezeknek a nevezett földesúr azt felelte : hogy ő minderről nem akar tudni semmit s csak annyit tud, hogy ez ügyben irt néki az alispán. 5. A legközelebb mult 1747-ki karácsonykor első ünnepnapon estefelé a sokat emlegetett Kreutzer fia és Jobbady János fia között keletkezett veszekedésnek Kreutzer azzal vetett végett, hogy megverte a Jobbady fiát; sa reá következő ünnepnapon a reggeli istenitiszteletről hazamenő atyját Jobbady Jánost, durva szavakkal támadta meg ugyancsak Kreutzer és őt haza is kisérte vejével Kollár Mártonnal s megsértette háza becsületét, gyalázatos dolgokat beszélvén, s többek között azt is mondván, hogy legközelebb a héthársi evangélikusokat megfogják vesszőzni. Ilyetén gyalázatos dolgokat beszélvén és végezvén, Kreutzer másnap Tarczára ment és ott a grófnőnek, a mint neki tetszett, ugy adta elő a dolgot. Azután az 1748-ik év elején az alispán Tarczára jővén, megidéztette Jobbady Jánost és még más 5 héthársi polgárt, a kik mivel személyesen megjelenni féltek, levélben alázatos tiszteletöket s hódolatukat jelentvén, alázatosan elmondották, hogy miért nem mehetnek s egyúttal kijelentették, hogy ők a helyszínén (otthon) a törvényszéki vizsgálatnak alávetik magokat és ha bűnösöknek találtatnak, inkább halálra is készek, de a megye által elismert kiváltságaik ellenére, utódaik kárára, Tarczára nem mennek. Az alispánhoz irott levelöket inkább ügyetlenségből, semmint gonoszságból igy fejezték be : mások példája (nyomai) ijeszt bennünket, t. i. azoké, a kiket Tarczán a grófnőnél való • fogság, szenvedések, rabság, éhség, kegyetlen, szokatlan ütlegek s más isszonyu kínzások még vallásuk megtagadására is rábírtak, ugyanis még egy Tarczán bebörtönzött evangelikus sem bocsáttatott ki addig a börtönből, a mig ev. hitvallását meg nem tagadta, a mint azt szomorúan bizonyítja az egész Tarcza völgye. 6. Pár hét múlva vizsgálat tartatott Héthárs városában, Zombory Miklós helyettes szolgabíró által, ki egy esküdtet vett magával, mely alkalommal csupán a róm. katholikusok hallgattattak ki, hogy mily ügyben, ismeretlen. Hogy azonban ezen vizsgálat egészen törvénytelen volt, azt az bizonyítja, hogy az egyedüli Kreutzer volt a vádló és tanú, minden ev. kizárásával és. ez azt vallotta, a m neki tetszett! 7. Megtörtént ezután pár nappal, hogy a Dessewffy család zászlótartója, tisztje Dekovics Tamás, a maga jószántából vagy mások tanácsára, Sczavniczky Jánosnak és Matzkó Zsuzsannának, az ő szállásán született csecsemőjét, a kik az 1. pont alatt (feljebb) emiittettek s a r. kath. hitre kényszerittettek, szülőinek ellenzése daczára, miután a csecsemő atyját durván elverte, nem engedte Héthárson megkeresztelni, hanem a maga szekerén a szomszéd Dobó faluba vitte a r. kath. plébánoshoz a születése utáni 6-od napon, daczára annak, hogy ezt a polgárok ellenezték és a régi szokások tiltották. Azután pedig megbánván tettét, s félvén, nehogy a leg.J